Hogy hívják, amikor valaki -ba-t és -be-t mond -ban és -ben helyett?

#8: "Ha ezt a kettőt nem tudod megkülömböztetni (sic!) és azt hitted, hogy a ba - be csak egy rövídítés, akkor komoly bajok vannak."

"Nem mondanál te sem olyat, hogy rakd bele a dobozBAN"

Ebből látszik, hogy nem is akartad megérteni az írásomat, csak élből válaszoltad rá a szokásos, tudománytalan, nyelvművelői sületlenséget.

(Nota bene: a nyelvművelők a legritkább esetben (elismert) nyelvészek, inkább csak önjelölt megmondó emberek, így fogalmuk sincs a nyelvekről és azok működéséről. Ők a személyes preferenciájuk alapján előírni akarják a nyelvhasználatot, holott azt csak – széleskörű megfigyelések alapján – leírni lehet.)

Hidd el, pontosan tudom, mi a különbség köztük. Abban ugyan igazad van, hogy hasonlóan működik, mint az angol into és in, de ha jól tudsz angolul, akkor azt is tudod, hogy ők is igen gyakran az into helyett is a rövidebb in-t használják: Put it in a box!

Hogy miért?

Egyrészt ténylegesen azért, mert rövidebb.

Másrészt azért, mert az igék önmagukban is (kevés kivételtől eltekintve) egyértelműen meghatározzák, hogy mozgást (pl. leül, rak) vagy állapotot (pl. ül, van) írnak-e le. Tehát nem a határozó dönti el.

Vegyünk egy hasonló példát! A tárgy jelentéstani szempontból lehet iránytárgy (Eszem a kenyeret) és eredménytárgy (Sütöm a kenyeret). alakilag nem különböztetjük meg a kétféle tárgyat, mert anélkül is egyértelmű, melyik melyik, mert az ige egyértelműsíti. Ezt senki sem kifogásolja. De amikor ugyanezt tesszük egy helyhatározó két fajtájával, az előzmény- ill. tartamhatározóval, akkor egyesek egyből a nyelv tönkremenetelétől tartanak.

Valójában azt a jelentéstartalmat, hogy egy cselekvésnek pl. iránya van, duplán fejezzük ki, mert az ige is sugallja, meg az előzményhatározó is: dobozBA TESZem. És ugyanez igaz a tartamot jelölő igére ill. tartamhatározóra is, pl. dobozBAN VAN.

Ez nyelvtanilag redundáns, ezért a két kifejezőeszközből az egyik elhagyható az érthetőség befolyásolása nélkül. Az igét és a belekódolt jelentést nyilván nem lehet elhagyni, de a határozó simán lehet olyan alakú, ami kifejezhet irányt és tartamot is (lásd irány- és eredménytárgy), mert az ige egyértelműsíti, hogy melyik szerepben áll: dobozBA teszem (irány), dobozBA van (tartam).

Ezt az elhagyhatóságot pedig éppen az támasztja alá, hogy egyáltalán létezik ez a jelenség. Ha ugyanis jelentős félreérthetőséget szülne, akkor nem létezne, mert nem használná senki.

A -ba/-be és a -ban/-ben tagadhatatlanul nagyon hasonlóan hangzik, ez járul hozzá ahhoz, hogy a kettő közti különbség elmosódhasson. Ez a lehetőség a többi magyar rag (pl. -on/-en/-ön ill. -ra/-re) és névmás (pl. bele ill. benne) esetében nem áll fenn, mert azok elég eltérően hangzanak.

Irónia ON:

Egyébként meg nem is értem, hogyan vetemedhettél arra, hogy azt írd példának, hogy "beteszem a dobozba", hiszen az is egy elkorcsosult alak. Eleink, akik még tudtak magyarul, úgy mondták volna: beteszem AZ dobozba.

Remélem, ezt is "Helytelennek.", "Nyelvkorcsosítónak", "Tanulatlannak", "Bunkóparasztnak" neveznétek.

Irónia OFF

"Ha ezt a kettőt nem tudod megkülömböztetni és azt hitted, hogy a ba - be csak egy rövídítés, akkor komoly bajok vannak."

A "megkülö-M-böztetni" és a röv-Í-dítéssel is bajok vannak - sajnos.

"Ezek szerint nem kizárt, hogy 100 év múlva ez lesz a "sztenderd""

Kizártnak tartom. Régebben sem beszéltek szebben az emberek, mégis megmaradt ez a forma.

És felőlem litániát is írhat a #11, számomra tanulatlan és igénytelen az, aki helytelenül használja.

#14: "számomra tanulatlan és igénytelen az, aki helytelenül használja"

Most mondtad ki a lényeget: számodra. Ez a te szubjektív értékítéleted, nyelvi ízlésed és alaptalan elvárásod.

Én meg leírtam a nyelvészek objektív álláspontját.

Meg altalanos iskolaban, 3-ik osztalyban, belemvertek, hogy:

hova? - ba, be.

hol? - ban, ben.

Mar nem tanitjak?

#18: Értsétek már meg: az iskolában az irodalmi magyart tanítják, ami nem azonos a köznyelvvel! Mi a szüleinktől a köznyelvet tanuljuk meg, ezért az az anyanyelvünk, nem az irodalmi. Ez utóbbi senkinek sem az anyanyelve, hiszen az egy mesterséges nyelvötvözet, amit legfeljebb idősebb korban tanul meg valaki az otthonról hozott anyanyelve mellé.

A köznyelven meg pont annyira értelmetlen számonkérni az irodalmit, mint egy osztrákon a Hochdeutsch-ot.

Nyelvi tolerancia kérdése.

Ne is haragudj, de abban semmi "irodalmi" nincs, hogy a hol? kérdésre ban-ben, a hova? kérdésre ba-be a válasz.

Még tájnyelvnek sem nevezhetjük, mint az egyes helyeken régen dívó suk-sükölést. Régen nem mindenki járt iskolába, ma 2. osztályos tananyag.

Különösen akkor kirívó, ha írásban követik el ezeket a hibákat.