Milyen mértékben változott az ógörög nyelvtan?

Nagyon sokat változott, nyilván egyszerűsödött, mint a nyelvek általában. Én egyszer néztem utána, a Quora oldalon (angol gyakorikérdések kb.) azt írta egy görög, hogy az újszövetségi koiné nyelvváltozatot még simán olvassa, de írni nem tudna rajta, a szophoklészi drámákat nehezen olvassa, a homéroszi eposzokat már egyáltalán nem, de iskolában megtanulják annyira az ógörögöt, hogy ezeket is elolvassa valamennyire.

Itt részletesen kifejti valaki:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nyelvek_..

Itt is:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nyelvek_..

Nincs ilyen, hogy egy nyelv „romlik” vagy „leépül”. Egyáltalán, hogyan lehetne meghatározni, mi a „jó”, amihez képest romlik? Tegyük fel, hogy azt az állapotát vesszük „jónak”, ami a legegyszerűbben tudja pontosan kifejezni magát: akkor épp azt mondhatnánk ezzel a logikával, hogy javulnak a nyelvek, hiszen többükből eltűntek fölösleges sallangok, mint pl. a nemek, egyszerűsödött a ragozás, stb. Én romlás helyett jobban szeretem a változás szót, még ha időnként szubjektív módon romlásnak is érzékeljük.

„Az óperzsa nyelvjárásai annyira másabbak, hogy a mai arab nyelvjárások meg se értik.” Ez mondjuk azért van, mert ez két külön nyelv, a középkori magyart se azért nem értené egy mai angol, mert régi...

„Egyes ógörög szavakat meg se lehet érteni anélkül, hogy ne ismernénk viszonylag teljességében az egész ógörög kultúrát, és a környező civilizációkét, a kölcsönös oda-vissza hatások miatt is. Fordítani szinte képtelenség hasonlóan egyetlen szóval, inkább csak mondatokkal.” Ez általában így szokott lenni fordításnál, nem az ógörög sajátossága.