Rengetegszer olvassuk, tanultuk, hogy a "régi" tudósok, művészek, politikusok, nemesek stb. ennyi meg ennyi nyelven beszéltek, köztük nők is. Mindenki kb.3-4-5 nyelven beszélt. Hogy lehetett?

Elöször is müvelt családokban otthon mindenki németül beszélt (magyarul csak a szolgákkal, parasztokkal), így a gyerek születésétöl hallott magyarul és németül.

Emellett társaságban - bálok, színház, stb - a francia volt az elfogadott, tehát ezt is igen korán kezdték tanítani, méghozzá úgy, hogy aki a gyerekre vigyázott (nevelö(nö/tanító(nö) legtöbbször francia anyanyelvü volt, vagy legalább is rendesen tudott franciául és a gyerekekkel csak így beszélt, foglalkozott, ezért egyszerüen megszokták ezt is.

Sok helyen emellett a dajkák nem magyar, hanem más anyanyelvüek voltak, ami általában még egy nyelvet jelentett.

Iskolában kezdtek a fiúk latinul tanulni, mert ez volt a hivatalos ügyintézések nyelve, illetve görögül is, mert az volt az ókori müvelt nyelv.

Föleg a kiskorban elsajátított nyelvek esetében a gyerek egyszerüen beleszokott a nyelvbe, nem tanítottak nekik nyelvtant, hanem ugyanúgy, ahogy az anyanyelvet tanulja, használat közben rögzödtek a helyes formák is.

Mert tanulták az iskolában. Babits például leírta egy elmélkedésében, hogy mennyire sajnálja, hogy az ógörög többé nem érettségi tárgy. Meg gondolj bele: az Osztrák-Magyar Monarchia idejében kábé természetes volt tuni németül például.

Egyébként 2-3 nyelven tudni nem akkora dolog. Én is tudok angolul, spanyolul meg németül. Például Thomas Mann fordítója nem volt hajlanó találkozni Mann-nal, amikor ő Magyarországra jött, mert félt, hogy enmt ud vele beszélni, és Mann meg is ijedt, hogy nahát, miylenek lehetnek azok a fordítások. Én például eredeti nyelven olvasok spanyol regényeket, de nagyon akadozva tudok beszélni. Arany János úgy fordított Shakespeare-t, hogy nem tudta kiejteni (egyes írásaiban ez látszik is, páldául A walesi bárdokban a rím: sire-sír, valószínűleg azt sem tudta, hogy az angolban létezik szemrím, aminek az írása rímel, nem a kiejtése), Petőfi viszont olyan jól tudott franciául, hogy Bem tábornok tolmácsa volt (mert lengyelül nem beszéltek). Ez, hogy tud írni/olvasni egy idegen nyelven nem akkora cucc, mint sokan elképzelik. Nyelvész vagyok, én is tudok négy nyelven írni-olvasni, de ha most idejönne egy spanyol, én is megijednék, hogy gyorsan, összeszedetten beszéljek.

Idegen anyanyelvű nevelőnők segítették őket. Sokszor a szülők is eltérő anyanyelvűek voltak például a nemeseknél. Most olvasok pl. régi grófi családok levelezéséről, Svetkovits Katalin, meg ilyenek. Volt, akinek szlovák vagy horvát volt az anyanyelve, a férjének magyar, a gyerek mindkettőt tudta, latinul legalább az írnok tudott, de nagyon előkelő családban a fiú gyermek is, és még taníttatták őket másokra is.

A Habsburgok meg minden ország nyelvén tudtak, ami fölött uralkodtak.

Nyilván nem a jobbágyok tudtak nyelveket.

Amúgy nem akkora kunszt 4-5 nyelvet megtanulni, ha gyerekkorától hallja mindet, anya, apa, tanár, nevelőnő, külföldi birtok, stb.