A régi magyar nyelvben tényleg lehetett hallani beszédben a j-ly közti különbséget? Miben lehetett másabb?

A Pityesz rúgott egy gólt, a csapatának van egy gólja. A gólya is így hangzott anno idejèn.

A J-t úgy ejtették, mint most, az Ly inkább Lj-nek, vagy szlovák Ľ-nek. Egyszóval valahol az L és a J hang között van az Ly

Ezt a különleges "lj"-t már jó ideje nem használhatták, azt viszont még mi is hallhattuk, hogy nagyanyáink jó része az ly-s szavakat l-lel ejtette.

Az ly-t nagyjából úgy ejtették, mint ahogy a mai magyar nyelvben ejtik tölgy, völgy szavakat.

Ha ez segít valamit: úgy, ahogy olaszban a gli-t vagy spanyolban az ll-t.

Jól mondja a 4-es válaszoló. Valójában a mai magyar nyelvben is lehet [ly] hangot hallani, és mindannyian napi szinten ejtjük is, mert az /l/ hang épp azzá hasonul az [ny, gy, ty] hangok előtt már normál beszédtempó eestén is: fe[ly]nyílik, vö[ly]gy, o[ly]dja, vá[ly]tja. Ezekben az esetekben még véletlenül sem ejtünk helyette [j]-t, így igen jól hallható a különbség. Legfeljebb [l]-et ejtünk helyette, ha lassan, artikulálva beszélünk.

de az olasz gn meg a spanyol ll nem ugyanaz, a ll inkább erős, a gn meg iylen benyelt hang.