Mi az oka annak, hogy a női keresztnevek jelentős része -a végződésű, míg a férfi keresztnevek ilyen szempontból sokkal változatosabbak?

Nem tudom, általaban a férfi neveket így nőiesítették, szóval ugyan olyan változatosak, csak olyan ez mint a férjezetteknél a "né". Gondolom.

Viktor-ia

Robert-a

Gabriell-a

Justin-a

Josef-ina

Stefan-ia

Meg ilyenek.

Júlia

Andrea

Alexandra

Johanna

Laura

Hanna

Anna

Bianka

Luca

Nóra

Sára

Rebeka

Regina

Anita

Emma

Boglárka

Léna

Emília

(Kb. ennyit tudtam összeszedni más hasonló kérdésekből, de a lényeg, hogy nem csak a fiúnevek után rakott a-betűvel képeztek női neveket, hanem alapból, sok női név a-ra végződik.)

Szóval azt írja a KERESZTNEVEK ENCIKLOPÉDIÁJA, hogy az -a, -e kicsinyítő képzőket kapták a lányok névadáskor. Vagyis ha valaki egy szombaton született fiú lett, akkor ő lett Szombat, de ha lány lett akkor Szombatka.

Itt meg leírja a névparok alakulását:

"A névpárok legtöbbször úgy keletkeztek, hogy a férfinév kapott a női nevekre

jellemző végződést. Leggyakoribbak az -a végződéssel teremtett névpárok, mint Erik –

Erika, Marcell – Marcella, Krisztián – Krisztiána, Zoltán – Zoltána, Richárd – Rikarda.

Előfordulnak még egyéb női nevet teremtő végződések is például az -ia: Ignác –

Ignácia, Kornél – Kornélia vagy az -ina: Albert – Albertina, Árpád – Árpádina, Rudolf

– Rudolfina, Viktor – Viktorina. A régi magyar személynevek újabban keletkezett női

párját leggyakrabban a -ka, -ke, -ika, -ike képzővel alkotjuk meg: Apor – Aporka, Bors –

Borsika, Bozsó – Bozsóka, Csobán – Csobánka, Zalán – Zalánka."

De nézd, visszafelé is működik:

"Néhány példa a mai keresztnévkincsből a rövidüléssel keletkezett női nevekre: Alexa

< Alexandra, Bea < Beáta, Beatrix, Ilon < Ilona, Magda < Magdaléna, Teréz <

Terézia, Zsuzsa < Zsuzsanna. Érdekes típusa a rövidüléssel keletkezett női neveknek az

a csoport, amelyben a -ka, -ke képző marad el. Ily módon keletkezett neveink: Bíbor,

Hajnal, Harmat, Etel, Piros, Sugár, Szellő, Tavasz. A teljes -ka, -ke végződésű névalak

erőteljesen kedveskedő hangulatú, ezzel szemben a rövidült forma hivatalosabb vagy

közömbösebb."

Sok nevet idegen nyelvekből vettünk át, héberből, latinból, szláv nyelvekből. Ezekben a nyelvekben gyakori végződés női neveknél.

Ugye, Béláim?

Valószínűleg az is közrejátszik a dologban, hogy a latin nyelvben az "a" betű volt általában a nyelvtani nőnem jele és így a neveket is eszerint adták.

Ez a mai napig így van egyébként bizonyos újlatin nyelvekben (olasz, spanyol, stb).

Érdekesség hogy régen az antik görögöknél pedig ugyan ilyen volt az "η"(é) vegződés, ami mind grammatikailag, mind a nevek szempontjából feminin volt. Pl: Αφροδίτη (Afrodité).

Ami pedig a férfi neveket illeti, sok nyelvben a mai napig, általában "o"-ra égződnek a férfi nevek, szintén a latin miatt, de hogy ez a magyarba miért nem terjedt el, azt nem tudom. Pl: Francesco-Ferenc, Roberto-Róbert