A világon az egyik legnehezebb nyelv közé tartozik a magyar? Mi a véleményetek róla?

Butaság. Felejtsd ezt el gyorsan. Ez egy mítosz, amit magyarok terjesztenek egymás között, és -sajnos- külföldieknek is. Amit látsz neten ilyen listákat meg mindenféle idézeteket állítólag külföldi irodalmároktól meg hírességektől, az mind kamu és valszeg unatkozó magyarok találták ki ("George Bernard Shaw véleménye a magyar nyelvről" - itt olvashatod a cáfolatát: [link]

Valamiért él ez az itteni fejekben, hogy a magyar valami hiperbonyolult nyelv. Ennek a következő okai lehetnek:

- nyelvi sziget vagyunk, így a minket körülvevő, egymást többé-kevésbé megértő nyelvcsoportok számára a mi nyelvünk teljesen szokatlan

- történelmi okokból nem nagyon beszélünk idegen nyelveket, aki pedig csak egy dolgot ismer, annak kicsi a viszonyítási alapja. A "mi nyelvünk a legnehezebb" olyan, mint az "az én anyukám a legszebb nő a világon" a gyerekeknél. Aki már tanult három-négy nyelvet (nem csak angolt meg spanyolt, hanem mondjuk egy szláv nyelvet is) magas szinten, az már eleve árnyaltabban gondolkozik erről. Ma már persze mindenki tanul idegen nyelvként angolt és második idegen nyelvként németet vagy valami újlatint az iskolában, csakhogy ez semmire sem elég, mert a közoktatásból a legtöbben úgy kerülnek ki, hogy van egy alacsony szintű angol nyelvtudásuk (igen, a B2 alacsony szint, a valódi nyelvtudás a felsőfokú UTÁN kezdődik), a másik idegen nyelvről meg van valami fogalmuk, ami az évek során hamar eltűnik, mivel nem használják, meg eleve nem tanulták magas óraszámban. Ez a felületes nyelvtudás csak arra elég, hogy megállapítsa, hogy a magyar "mennyivel kifejezőbb nyelv" a másik kettőnél, amit tanult. Holott mindegyik nyelv annyira kifejező, amennyire bírod, mivel mindegyik nyelvet emberek használják, mindnek van szépirodalma, egyeteme, szlengje, stb.

- az előző kettő miatt adja magát, hogy amikor idejön egy külföldi, akkor elkezdik a magyarok azzal hülyíteni, hogy a miénk egy hallatlanul nehéz nyelv. Aztán, amikor meglátja a sok ékezetes betűt, egy-két pálinka után jön az "Alex magyar szavakat próbál kiejteni"-játék, és akkor aztán teljesen meggyőződésévé válik, hogy ezeket a hosszú, furcsa szavakat nem lehet kiejteni, és akkor onnantól kezdve otthon is azt fogja mesélni, hogy neki vannak magyar barátai és a magyar a legnehezebb nyelv.

A valóság az, hogy a magyar amúgy elég praktikus nyelv, és nem különösebben nehéz megtanulni. Idejövő oroszok rendszerint gyönyörűen megtanulnak magyarul. Ellenben, ha megnézed, hány munkaórát kell beletenni mondjuk az arabba vagy a lengyelbe vagy a két balti nyelvbe vagy az izlandiba, láthatod, hogy az sokkal nagyobb kihívás. És akkor még távol-keleti nyelvekről szó se esett.

Teljesen egyetértek a #4-es válaszolóval.

Miért is mondják nehéznek a magyart?

1/a) 18 rag - más nyelveken van kb. ugyanyennyi elöljáró. Mennyivel nehezebb az, hogy "a ház+ban" mint az, hogy "in + the house"? Attól, hogy mögötte van, még semmivel sem nehezebb, mintha előtte lenne. És hasonlóan:

1/b) személyragok: az "I run, you run" mennyivel nehezebb mint a "futOK, futSZ"?

2) határozott/általános (korábban: tárgyas/tárgyatlan) ragozás: ez valóban nehéz, de a nehézsége hasonló pl. az újlatin nyelvek kötőmódjának használatáéhoz

3) illeszkedés (magánhangzóharmónia): ez nem szokott problémát okozni, mert hamar mechanikussá (figyelmet nem igénylővé) válik, hogy házbAn, de kertbEn.

4) helyesírás: egy angolhoz vagy kínaihoz képest gyerekjáték

5) szórend: aránylag kötetlen, ami persze kicsit meg is nehezíti, de pl. egy spanyol hasonló kötöttségű szórenddel bír

6) ragozott főnévi igenév (le kell ülniE, meg szabad kérdeznEM): a képzésében nincs különösebb nehézség, hasonló mint az újlatin nyelvekben előszeretettel használt visszaható névmások; a használata meg elég korlátozott, ráadásul visszaszorulóban van a kötő-felszólítómód javára (le kell ülJÖN). Ragozott főnévi igenév létezik amúgy pl. a portugálban is

7) kiejtés: a lágy hangjaink, melyeket az Y-os betűk jelölnek, szokatlanok lehetnek germán nyelvűek számára, de az újlatin nyelvekben [ny] van, [gy, ty]-szerű hang a franciában is előfordul amikor /d, t/ szerepel az /i/ előtt; a szláv nyelvekben megintcsak találkozni velük. A /r/ hangunkat szinte már egyáltalán nem pergetjük, ropogtatjuk, az egyperdületű /r/ meg elég gyakori a világ nyelveiben. A magánhangzóink sem túl bonyolultak, összességében egyszerűbb a magánhangzórendszerünk, mint az angolé vagy a franciáé vagy a portugálé vagy az oroszé.

8) árnyalt kifejezőképesség: ezt csak azok állítják, akik semmilyen más nyelvet nem ismernek olyan magas szinten, hogy rájönnének, hogy azon a nyelven is épp annyira árnyaltan lehet fogalmazni. Csak ehhez nem elegendő egy felsőfokú nyelvizsgához szükséges szókincs -- de ez a magyarra is igaz ám: aki felsőfokon megtanult és folyékonyan beszél magyarul, az attól még nem fog tudni árnyaltan fogalmazni.

9) igeidőrendszer: tulajdonképpen nincs. Van egy múlt időnk, meg egy nem-múlt időnk. Utóbbival a jövőbeli történéseket is ki tudjuk fejezni (Holnap jön haza).

10) igekötőrendszer: ez valóban nem könnyű, mi sokszor igekötővel fejezzük ki azt, amit más nyelvek más igeidővel (főztem, megfőztem = I was cooking, I cooked; olvasott, elolvasott = he was reading, he read), de arra azért bőven van példa a germán nyelvekben is, hogy egy igekötő megváltoztatja egy szó jelentését, kicsit vagy nagyon (put on a coat, put off a meeting, put out a fire, put a sentence down; kaufen = venni, verkaufen = eladni)

Akkor tulajdonképpen mit is tartunk kirívóan nehéznek a magyarban?

#7: Pedig nem nehéz. Van az IPA táblázat, ami megmutatja, hogy milyen nyelvállások vannak, és hol képződnek egyes nyelvek hangjai. Amikor tanultam az angol kiejtés elméletét, akkor elmondták, hogy a magyarban kb. pont a csomópontokra esnek a hangok, vagyis elég nagy az egyes magánhangzók között a különbség. Az angolban ez nem ilyen egyszerű, ráadásul ott kettőshangzók (diftongusok) is vannak. Az angolban például nagyon nehéz a kiejtés, és erről szinte semmi szó nem esik az iskolában, elintézzük annyival, hogy gyakorlatilag egy magyarosított, egyszerűsített kiejtéssel tanuljuk az angolt. Ami nekünk lehet, hogy elég, de az angoloknak már nem. Ha kimész Londonba, akkor az itteni tanulmányok után megdöbbenve szembesülsz azzal, hogy nem értik az olyan szavaidat, mint "brown", vagy nem értik a különbséget a "word-world", "bad-bed" szavak között, mivel neked ezeket maximum érintőlegesen tanították meg.

#5-ös előtt emelem a kalapom, de annyival kiegészíteném, hogy a szórendről se feledkezzen meg, ami talán a legnagyobb nehézség a külföldi magyarul tanulók számára.

7-es vagyok. Igen, elméletben könnyű (habár, ahogy te is említetted, nem tudom, hogy az a-á, e-é hangokat miért állítjuk még mindig párba, nemcsak a külföldieket, de a magyarokat is összezavarja nyelvtanórán). De más az elmélet, és más a gyakorlat. Én két embert ismerek, akik anyanyelvi szinten, gyakorlatilag akcentus nélkül beszélnek magyarul. A többiek, akiknek akcentusuk van, kb. 95 százalékban a magánhangzók miatt. van, akinek a hosszú-rövid különbségtétel nem megy, sokaknál az a-á, vagy az ő-ű keveredik. Nem tudom, miért, de erre nagyon sokan panaszkodnak.

Te tanítottál már magyart? Ha igen, kíváncsi lennék a tapasztalataidra. Mindig érdekes összehasonlítani őket :)