Miért alakult ki falvakban ennyire az előítéletesség, meg a "mit szólnak? "-féle hozzáállás?

Ismerős viselkedés. :) Anyóséknál ez azért van, mert magukból indulnak ki, és ők is állandóan másokat figyelnek, és ki is beszélik, hogy mások hogy viselkedtek, hogy néz ki az udvaruk, mit mondtak stb.

Ez azért van, mert nincs jobb dolguk. Az ilyen falvakban általában nem nagyon történik semmi az éves "falunapon" meg "búcsún" kívül, így igencsak ingerszegény környezetben élnek ott az emberek. És ez az ingerszegénység hozza ki belőlük, hogy találnak maguknak ingert, vagyis folyton másokkal foglalkoznak, és ebből következik, hogy tudják, hogy mindenki árgus szemekkel figyelmi a másikat, így próbálnak nem támadófelületet adni. Városban, pláne nagyvárosban teljesen más, ott meg se lepődünk, hogy valaki botrányos ruhában lejt végig az utcán, falun viszont az ingerszegénység miatt már az is szenzációszámba megy, ha valakin egy teljesen hétköznapi bojtos sapka van, és azt kell fikázni, különben miről beszélgetnének.

Zárt közösségben ez okot ad a pletyire, amit a megvetés és a kitalált történetek utáni magyarázkodás követ. Van, akit nem zavar, hogy azt terjesztik róla, hogy disznót kefélt. De más meg akar még csajozni, és nem veszi jól ki magát. De lehet más sztori is, ami miatt nem élvezheti a közösség előnyeit.

EOS

Falun kevesen laknak együtt. Ha nem is ismer mindenki mindenkit, de közös ismerősük azért van. Városon nagyon sokan élnek egy kupacban, egy városi ember nem biztos, hogy ismeri a szomszédját.

Az ingerszegénység miatt is lehet.

Főleg azért, mert régen nem volt se televízió, se Internet, de még rádió sem, és az olvasás sem volt "divat".

Így az embereknek nem volt más szórakozása, mint azt figyelni, ki kivel és mikor, mit főzött a szomszédasszony vacsorára, és miből teli neki, melyik legény lusta a munkában, melyik leány vett új főkötőt stb.

Ezeket aztán egymás között megbeszélték, vagyis minden nem jelenlévőt kibeszéltek, főként este a kalákában vagy a kukoricatörésnél, reggel a boltban, vagy egyéb összejöveteleken, aratáskor, szüretkor, vagy egyszerűen csak estefelé, mikor kiültek a kapuba a ház elé.

Valahol le kellett vezetni a napi munka utáni fáradságot, beszélhetnéket.

"Én a fülemet adtam neked,

De te hallottál valamit rólam,

És mi nem beszélgettünk éveken át." /LGT/