Mára kéne! Segitetek?

Ahány csillag van az égen, annyi áldás adtál nékem Istenem.

Köszönöm a jóságodat, hogy a szívem virágozhat énnékem.

Köszönöm, hogy jól ébredtem, lesz ruhám és lesz mit ennem időben.

Köszönöm, hogy velem voltál, kínok között vigasztaltál meg engem.

Ahány fűszál van a réten, annyi szépet adtál nékem Istenem.

Úgy érik meg igéd bennem, mint a kalász a tavaszi napfényben.

Te adsz fényt és záporesőt, juhaidnak bőven termő legelőt

Nem takarnak, nem is vetnek, hiányt többé nem szenvednek tebenned.

Olyan színes lett az életem, amióta hozzád tértem, Istenem,

Amilyen a búzamező, pipacsvirág mikor kijő teljében.

Te festetted meg az eget, a tarka-barka vadvirágos mezőket.

Így fesse át Jézus vére, bűntől sötét szívem tiszta fehérre.

Mély a szívem békessége, mint a tengernek végtelen kéksége.

Szélvész fölül zavarhatja, de az alját soha fel nem kavarja,

(Mert,) kősziklára építettem, biztos alapra vetettem Istenben.

Jöhet szélvész, jeges eső, házamra pusztulás többé már nem jő.

Mindennap veled leszek, fogom a kezed, csak őrizd meg mindig, tisztán a szíved!

El nem hagylak téged, el nem távozom, kiáltasz hozzám, és én meg hallgatom.

Hát ne félj én népem, hisz tiéd az örökségem. Ne félj és ne lankadj el, hisz neked győznöd kell!

# 1

A szótagszám alapján ez legalább két külön dal.

A szóhasználatát tekintve pedig egyik sem népdal. Talán vallásos népének.

Hol találtad?