Japánba költözés?

Igen kinn vagyunk már, most hosszan nem tudok írni, készülődök össze, itt már hétfő reggel van. :)

Elején tényleg picit nehezen ment, repülőutat majdnem végigpityeregtem.

De aztán ahogy megérkeztünk kicsit segített az, hogy már úgy gondolkodtam, hogy most " hazaértünk " itt is, nem csak utazunk, és próbáltam így szemlélni a dolgokat.

Az a baj nem is tudom, hol lehetne belekezdeni, mert rengeteg mindent lehetne mesélni, annyival másabb minden téren, főleg ha a hétköznapi életet is megismeri az ember. :)

Suliban a beilleszkedés könnyen ment, szerencsére sikerült már első héten összeismerkedni több osztálytárssal is, ez rengeteget segített.

Eleinte segítettek a közlekedés megértésében is, alapvetően nem bonyolult ez se, csak a sok ember miatt könnyen elkeveredik az ember, ha nem figyel, így már azért bátrabban közlekedek, eleinte csak suliba és vissza mertem egyedül.

Ami nagyon hiányzik a régi ismerősök mellett, azok a hazai ízek. Nem lehetetlen elkészíteni itt se, csak néhány alapanyagot nehezebb picit beszerezni hozzájuk.

Ami még picit aggaszt, bár ez is inkább lehet még csak nekem fura, hogy itt tényleg mindenki kezében van telefon vagy tablet, buszon, metron mindenhol, ahol az emberek egy pillanatra megállhatnak, vagy leülhetnek már elő is kerülnek. :D

Viszont most többet sajna nincs időm írni, de ha van kérdés örömmel válaszolnék. :)

Hát telnek a napok azóta is, egyre jobban sikerül megszokni a mindennapokat. Nyáron először haza is látogatunk, azt azért nagyon várom már.

Szerencsére iskolával sem volt gond így a tanév vége felé már kijelenthetem. :)

Ételek is jobban bejönnek azóta, bár hozzá kell tenni, hogy azóta felfedeztünk pár olyan ételt amik jobban hasonlítanak az otthoniakra, főleg húsok sütve, szárnyasok viszonylag könnyedén hozzáférhőtek. :)

:)

Mi szerencsére viszonylag a város szélén élünk, már ha meg lehet határozni ezt pontosan, hogy hol is a széle.

Elsőre nem biztos, hogy kellemes lenne, főleg ha valaki csak a belvárost tekinti meg, ott mindenki teszi a dolgát, vagy épp megy valahova, tömegközlekedésen is mindenki, még az idősebb korosztály is vagy olvas valamit, vagy telefont stb használ, kevésbé látni, hogy egymással beszélgetnének az emberek. Bár eddig ahányszor csak voltunk vagy családdal, vagy iskolatársakkal voltunk a belvárosban, úgy viszont nagyon kellemes, csak kiismerni nehéz sok helyet elsőre, mert ahol csak lehet hirdetnek valamit. Bár tulajdonképpen ez tetszik, mert sokszor ötletesek és mindig mindenféle színt használnak, így nem is annyira kellemetlen ez a sok reklám.

Ami meglepő viszont, hogy főleg hétvégente rengeteg utcai rendezvény van, ilyen kisebb nagyobbak, egyrészt zenés, másrészt ilyen eszem-iszom, tulajdonképpen jobban is kedvelik ezt a formát mint a klasszikus benti szórakozást.

Származás miatt még nem ért semmi hátrány, igazából inkább csak pozitív tapasztalat, volt, hogy ruhát nézegettem és eladó hölgy odajött, hogy látja jó ideje nézelődök és szívesen segít ha esetleg van elképzelésem, hogy mit keresnék. De tulajdonképp ez szinte minden boltra jellemző, még ha nem is ennyire közvetlenek, de van valami érdekes tisztelet a vevő felé, nem alázatosságnak mondanám, hanem csak amolyan hála, hogy vásárolunk legjobban így tudnám megfogalmazni.

Suli japán-angol nyelvű, mindkét nyelvet használjuk, van sok külföldi diák is, most második osztállyal végzek, viszont itt annyiban más, hogy ami Magyarországon 4 éves gimnázium itt 3, lényegében az elvégzett két osztály után itt a 3. osztályba is kerülhettem volna, de úgy döntöttünk, hogy jobb lesz inkább így, mintsem csak egy év és máris más iskola.

Illetve hozzátenném, itt július legelején van vége a tanévnek.

Ami még szokatlan lehet, hogy meglepően ügyelnek a tisztaságra, nem mintha ez baj lenne. Kötelező ruhánk nekünk nincs, váltócipő viszont igen, ellenben ez szabadon választható cipő, saját, csak annyi, hogy azt csak épületen belül viseljük.

Illetve ebben az évben háromszor volt gyakorlat földrengés esetére, bár hozzá kellet enni szerencsére eddig csak egyszer tapasztaltam ilyesmit, az viszont csak alig érezhető volt.

Na igen a nyelv. Mielőtt kijöttünk is már tanultam, de úgy érzem, hogy amit azóta tudok annak 75%-át már itt tanultam meg.

Apum viszont autóiparban dolgozik, de segítenék szívesen. :)