Amerika lenne az én hazám?

Nem Amerika a te "hazád", mert Amerika (ami amúgy egy kontinens, no problem) senkinek sem a hazája. Vagy esetleg indiánnak is érzed magad?

Az ilyen tévelygő gondolatokra a rossz nevelésed és a jelenkori média-agymosás a magyarázat. Fogadok azt is elhiszed, hogy minden nigg€r 30 cm-es fässzal jár, vagy minden ázsiai színkitűnő (már látom is, ahogy hevesen "érvelsz", hogy nem-neeem). Egyébként nem vagy ezzel egyedül, a te és az én (19 vagyok) korosztályod, ez a gangsta-rap-pen nevelkedett, "smoke weed everyday", "szeretkezzneháborúzz" idiótä, tehetetlen és agymosott banda mind hasonlóan érez szeretett Amerikájuk iránt. :)

Ha pár éven belül nem múlik el, menj nyugodtan, mert nincs szükségünk rád Magyarországon. Semmi sincs, amit adhatnál az országnak.

Tudod, honnan tudom? Mert én is gondoltam így. :) Pont így.

Szerintem, csak vágyódsz oda, azért van ez.

Én az anyanyelvem miatt érzem, hogy itt van a hazám, és nagyon boldog vagyok, hogy Aranyt, József Attilát, Radnótit, Tóth Árpádot, és Weörest eredetiben olvashatom. Már ezért érdemes volt megszületni..

De ott... ott valóban az indiánoknak van a hazájuk.

Van egy nagyon szép Franz Kafka írás, ezt én is szoktam érezni:

„Ha indiánok lehetnénk! mindig pattanásig feszülten, és a vágtató lovon, beledőlve a levegőbe, mindig újra meg-megremegve a remegő földön, amíg már sarkantyú sem kellene, hiszen hol volt itt a sarkantyú, és a gyeplőt is elengednénk, hiszen hol volt itt gyeplő, és a tájat sima sörényű pusztának látnánk, már ló nyaka, ló feje nélkül.”

(Franz Kafka: Vágy hogy indiánok lehessünk, Tandori Dezső fordítása)

Én valószínűnek tartom a reinkarnációt, és ha ez valóban indirekt, nem tartom kizártnak, hogy valamilyen "inkarnációs" emlék miatt.

Én pl. ötévesen minden reggel el kellett, hogy énekeljem az iskolájukban a himnuszukat, de nemhogy libabőrös nem leszek tőle, hanem évekre el is felejtettem a hangzását, teljesen közömbös számomra.