Más országokban/népeknél is ilyen nagy probléma a néphagyományok őrzése, mint Magyarországon?

nem úgy van az, schocko. Aki ezzel foglalkozik egészen tudja, mi a néphagyomány, mi a népművészet, és mi az amit őrizni kell mint kincset, mi az, amit meg kell haladni. Kultúrantropológusok, néprajzosok, és értő művészek. Kriza, Bartók, Kodály, Lükő Gábor

[link]

és dr. Erdélyi Zsuzsanna művészeti író, néprajztudós, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzet Művésze

- jaj, most látom! :( Nyugodjék békében. :(

A néptánc reneszánszát éli, van város, ahol általános iskolában választható tananyag, modern színpadi produkciók dolgoznak kimondottan néptánc elemekből, lásd pl. ExperiDance.

Virágzik a világzene, tucatnyi modern zenét tudok mondani, amit népzenei motívumora építettek, népzenei hangszerelés, szöveg, stb. lásd Nox, Balkan Fanatik.

Az autentikus népzenét mai modern zenét szokott emberhez közeli módon előadó Csík zenekar ma felkapott, már-már sztáregyüttes.

Ott a busójárás, a szüreti bálok a lovas-kocsis felvonulással, sőt, -meddig megyünk vissza korban?- a régészeti parkokban kelta kori lepény sütés és vályogház dagasztás is príma program gyerekeknek. Még egészen biztosan sorolhatnám.

Persze nem mondhatom, hogy minden fénylik és dől a pénz, de nem nevezném "nagy problémának".

Szerinem ott működik a dolog, ahol nem a letűnt szebb korok feletti mélabús, pátosszal teli sóhajtozásról szól a néphagyományok őrzése, hanem megpróbálják az egykori értékeket, hagyományokat élettel megtöltetni, rendszeres helyi események közé emelni.

A "feszt"-ek környékén pl. a bajoroknál (Dél-Németország) általános, hogy a fiúk bakancsos-kantáros-kalapos, a lányok a blúzos-fűzősmellényes-szoknyás népviseletben (-szerűségben) vannak, mert egy napra vicces és menő ezeket felvenni.

Nem akkora probléma mint nálunk. Ennek oka pedig az, hogy nem eléggé gazdag a kultúrájuk. A grimm testvérek összegyűjtötték kb. az összes népmesét, amit csak lehetett. Azóta is maximum valamilyen változatát gyűjtötték.

Ezzel szemben még ma is gyűjtenek olyan magyar népmesét, amit még eddig senki nem írt le. Ennek fő oka, hogy a magyar népmesék működését, ha érti valaki, akkor újat tud alkotni.

Aztán ott van a néptánc kérdése. Megint a probléma az, hogy vagy nincs is, vagy pedig két kezemen meg tudom számolni, hogy hány stílusuk van. Az ehhez tartozó énekek pedig kimerülnek a harci énekekben és néhány mulatós énekben, esetleg indulókban. De ezeknek a száma sem terjed tovább egy énekes könyvnél.

Ezzel szemben Magyarországon hihetetlenül szerteágazó és gazdag mozgás és tánckultúra élt és él még ma is. Az ehhez tartozó zenei világ ugyan csak rendkívül gazdag. Egyszer hallgass meg egy Magyar népzenei válogatást és mondjuk egy kelta zenei vagy skót zenei válogatást. Ég és föld a kettő. Míg a magyar zene mindig tud újat mutatni, mind dallamban mind ritmusban, addig egy kelta vagy skót, de mondhatnék akár német népzenét, kb. 3 dal után visszatér ugyan ahhoz a dallamhoz és ritmushoz.

Dalszövegeket pedig akárcsak a meséket, a mai napig gyűjtenek, ezzel szemben más népeknél ezek az irányú kutatások már réges - régen leálltak.

Aztán ott van a viselet és díszítő mintázat. Azt már ki sem merem mondani, hogy a viseleteik eléggé egyhangúak, és ráadásul annyira nem is jellemző. Talán a bajor viselet, amit állandóan szeretnek úgy beállítani, hogy "német", de egy bajor mai napig kikéri magának, ha őt lenémetezik.

A díszítő mintázatok pedig, amiket edényekre vagy ruhákra festettek, ebből is, a mai napig kerülnek elő magyarországi ásatásokon olyanok, amiket még nem kategorizáltak vagy nem található meg sehol, ezzel szemben a legtöbb külföldi mintát már ismerjük.

Szóval igen, marha bonyolult és nehéz a Magyar néphagyomány őrzése, mert folyamatosan van újabb és újabb felfedezni való, amik nem csak gyarapítják a tárházat, hanem olykor néha kronológiai változtatásokat is igényelnek dolgok. Esetleg összeállnak olyan eddig még rejtélynek számító egymásutániságok, amikhez találnak egy kiegészítő párt.

Ezen kívül azért gondolj bele, hogy legalább 1100 (mások véleménye szerint akár 1500) éve vagyunk a kárpátmedencében. Nincs egyetlen nép sem Európában, amelyik ilyen régóta lakója lenne egy népként és egy kultúraként Európának.

Anonymus - egy nagy magyarkodó

"talán csak a görögök, törökök, spanyolok, portugálok, brittek, svédek, franciák, németek,hollandok, és majd mindenki"

Ha arra gondoltál, hogy nem csak mi élünk itt régen, akkor felhívnám a figyelmedet, hogy azt mondtam, hogy Mi élünk itt a legrégebben egységes népként.

Görögök... rendben még elfogadom, bár azért, mert görögnek hívják, még semmit nem jelent, nem tartották meg vallásukat, sem kultúrájukat, nyelvükről nem tudok nyilatkozni, de van egy sejtésem, hogy az se maradt meg. De jó, a nevük legalább megvan.

Törökök. Nos igen, erről az EU is eléggé sokat vitázott, hogy a Törökök azok vajon már Európa részei még, vagy sem.

Spanyol, portugál - annyira nem ismerem a történelmüket, erről nem nyilatkozom.

Britek - No viszont ezen nagyot kellett röhögnöm. Lehet, hogy Britannia már létezett a római korban is, mint római provincia, de a XIV-ik századig nem beszélhetünk egységes Britekről, és még ekkor is még erősen küzdenek a kereszténység felvételével. No meg ne is említsük meg, hogy mennyi gondjuk volt a skótokkal és az írekkel. Közbe persze vagy 3x lecserélődtek, de mindegy.

Svédek. Róluk megint nem tudok sokat, lehet... utána kéne járni, de nem hiszem, hogy sokat találnál róluk. Ezek mind perifériák, oda csak kiszorulnak népek, nem létrejönnek.

Franciák - no ezen megint jót kellett röhögnöm. Egy csomó morzsalék népből lettek hercegségek, amiket aztán úgy pofoztak össze "néppé". A XIII.-ik századig ez sem volt egységes.

Németek - Te figyu már, mond neked valamit az, hogy Bajor? Teuton? Germán? Gall? Ez neked lehet, hogy egy nép, de lehet, hogy így kapásból 4 akkora sallert kapnál, ha ezt ők meghallanák, hogy az talán helyre tenne. És éltek még ott más törzsek is, akik persze hercegségek lettek utána, de ettől még nem lettek egy néppé.

---

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy összepofozott törzsek még ha közös királyság alá is tartoznak, még attól nem lett egy nép. És még akkor is csak elindul a néppé válás útján, de ahhoz mondjuk közös nyelv, közös kultúra, közös vallás is kellene. Az, hogy ezeket össze lehetett pofozni nagyban segítette a kereszténység terjedése.

---

Ezzel szemben mi a helyzet Magyarországon? Már az ideérkezésünkkor ugyan több törzsből álltunk, de a kultúránk, népművészetünk, nyelvünk és vallásunk fényévekkel egységesebb volt, mint a környező népkezdeményeké.

Félreértés ne essék, én nem lenézem őket, de attól még nem tehetek róla, hogy mi az igazság. És nem arról van szó, hogy nem éltek itt már emberek, amikor bejöttünk, arról van szó, hogy ezek nem voltak egységesek, így nem is beszélhetünk népi kultúráról. Mert lehet, hogy most gyűjtesz egy Germán népdalt, de azt soha nem fogja egy Bajor a sajátjának tekinteni.

Ezzel szemben gyűjtök a Hajdúságban egy népdalt és azt még Zala megyében is a sajátodnak mondhatod, vagy gyűjtök egy székely mesét, és azt a jelenleg Szlovákia területén élő magyarok is a sajátjuknak tekinthetik.

Ez pedig a népek tengerében igen is nagy szó, és ezt nem leköpködni kellene, meg rálegyinteni, hogy "magyarkodás", hanem büszkének kellene rá lenni, hogy rád ilyen kincset hagytak őseid.

Anonymus - a nagy magyarkodó

"Britek - No viszont ezen nagyot kellett röhögnöm. Lehet, hogy Britannia már létezett a római korban is, mint római provincia, de a XIV-ik századig nem beszélhetünk egységes Britekről, és még ekkor is még erősen küzdenek a kereszténység felvételével. No meg ne is említsük meg, hogy mennyi gondjuk volt a skótokkal és az írekkel. Közbe persze vagy 3x lecserélődtek, de mindegy."

-ez a magyarokra is igaz, hol mongol provincia része volt, hol török, hol német, hol orosz...a kereszténység felvételével is rengeteg gondjuk volt...de erről majd alább...

"Franciák - no ezen megint jót kellett röhögnöm. Egy csomó morzsalék népből lettek hercegségek, amiket aztán úgy pofoztak össze "néppé". A XIII.-ik századig ez sem volt egységes."

-a magyarok sem voltak mindig egységesek, s itt is helyi kiskirályok uralkodtak sokszor...

"Németek - Te figyu már, mond neked valamit az, hogy Bajor? Teuton? Germán? Gall? Ez neked lehet, hogy egy nép, de lehet, hogy így kapásból 4 akkora sallert kapnál, ha ezt ők meghallanák, hogy az talán helyre tenne. És éltek még ott más törzsek is, akik persze hercegségek lettek utána, de ettől még nem lettek egy néppé."

-mivel itt élek közöttük, ezért van némi sejtésem a dolgokról, s valóban sok kis hercegségből és királyságból álltak össze, viszont ma sokkal egységesebbek, mint a magyarok, s csak Bajorországnak több lakosa van, mint Magyarországnak, s a néphagyományai is sokkal jobban őrzöttek...

"Arról pedig ne is beszéljünk, hogy összepofozott törzsek még ha közös királyság alá is tartoznak, még attól nem lett egy nép. És még akkor is csak elindul a néppé válás útján, de ahhoz mondjuk közös nyelv, közös kultúra, közös vallás is kellene. Az, hogy ezeket össze lehetett pofozni nagyban segítette a kereszténység terjedése.

Ezzel szemben mi a helyzet Magyarországon? Már az ideérkezésünkkor ugyan több törzsből álltunk, de a kultúránk, népművészetünk, nyelvünk és vallásunk fényévekkel egységesebb volt, mint a környező népkezdeményeké."

-Mi köze a magyaroknak a kereszténységhez?...semmi...rájuk lett tűzzel vassal erőltetve, aki nem fogadta el, azt felnégyelték, elégették, kiírtották...mint ha ma Vona kötelezővé tenné az iszlámot mindenki számára, ráadásul arabul...nem jókedvükben tértek rá át, s lettek "egységessé"...mellesleg sosem voltak egységesek, ma meg végképp nem azok, egy erdélyi, vajdasági, felvidéki nem olyan magyar, mint a többi...nekik nem mond semmit a Tisza cipő vagy a túró rudi...

"Félreértés ne essék, én nem lenézem őket, de attól még nem tehetek róla, hogy mi az igazság. És nem arról van szó, hogy nem éltek itt már emberek, amikor bejöttünk, arról van szó, hogy ezek nem voltak egységesek, így nem is beszélhetünk népi kultúráról. Mert lehet, hogy most gyűjtesz egy Germán népdalt, de azt soha nem fogja egy Bajor a sajátjának tekinteni.

Ezzel szemben gyűjtök a Hajdúságban egy népdalt és azt még Zala megyében is a sajátodnak mondhatod, vagy gyűjtök egy székely mesét, és azt a jelenleg Szlovákia területén élő magyarok is a sajátjuknak tekinthetik."

-nem, nem tekintjük magunkénak, mert nem rólunk szól, hanem azt erdélyinek, szlováknak, vajdaságinak tekintjük...

...de ez az ősi magyarság is nagyon viszonylagos, kevesebb közös "gén" van a honfoglalaskori és a mai magyar nyelveben, mint egy gyűrűsféregben és egy emberben...semmit nem értenénk az akkori beszédből és ők sem értenének semmit a mostaniból...egyetlen közös viselkedésünk se lenne, semmi...egyáltalán semmit nem csinálunk úgy, mint 1000-"1500" éve...még úgy sem csinálunk semmit, mint 200 éve...viszont, szinte mindent úgy csinálunk, mint a ma ember, éljen is az bárhol a világban...lehet hagyományokat őrizni...kell hagyományokat őrizni, de tisztában kell lenni a hagyományok eredetével, s nem kell nekik nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amilyen jelentőségük van egyáltalán (szinte semmi egy ma fiatal számára), s nem kell önmagunkat mások fölé helyezni, mert amikor mi még kéménytelen sárkunyhóban éltünk s analfabéták voltunk, akkor már a németek egyetemekre jártak, de mégsem gondolják, hogy ők kakilták a Napot Földestől...