Miért utálja mindenki a nyugdíjasokat?

Nem azzal van baj, hogy nyugdíjból élnek. Hanem azzal általában, hogy mindent kikérnek maguknak, mintha ők lennének a világ közepe. De szerintem inkább egy pici részük ilyen csak ők elrontják az összképet.

Ahol lakom 70%-ban nyugdíjasok élnek. Sokuk kedves, barátságos. De van néhány aki a kákán is csomót keres. Ha felmosok az a baj, hogy csúszik a kő, ha nem mosok akkor meg kosz van pl. Unatkoznak és mások életével vannak elfoglalva...

Ahogy az első írja.

És sokszor a média is ront ezen, hisz csak azt hallod, hogy nyugdíjemelés, nyugdíjasoknak utazási kedvezmény, a nyugdíjasoknak kedvezményes vagy ingyenes belépő, ingyenes oltás stb.-és mindemellett a fiatalokkal meg a gyerekesekkel mi van?

Nem utálom őket, de sokszor idegeskedek, ha:

- Feltartják a sort a boltban, mert egy órát kapirgálják a pénztárcájukat, nem tudják kezelni a kártyát, vagy gyök kettes sebességgel pakolnak el.

- Mindig a legnagyobb tömegben utaznak a tömegközlekedési eszközökön, át kell nekik adni a helyet, mikor pl. én is hulla fáradt vagyok este 12-14 óra munka után, vagy éppen két óriási, aktákkal teli szatyorral küzdök.

- Egy órát beszélgetnek a patikussal, és nekem meg csak gyorsan kellene valami, meg amúgy is sietek.

- A postán érdeklődéssel végighallgatják a különféle befektetési lehetőségeket, biztosításokat és vesznek vagy öt kaparós sorsjegyet, amit ott helyben le is kaparnak, majd elmagyaráztatják maguknak a játékszabályokat, miközben én leugrottam az irodából, hogy az aznap határidős anyagokat lehetőség szerint még gyorsan postára tudjam adni.

- Az OTP-nél akár automatából akarok pénzt felvenni, akár személyesen kellene ügyet intéznem, biztos, hogy legalább három nyugdíjas nénike/bácsika van előttem, akik nem értenek semmit, szerencsétlenkednek, vagy épp beszélgetni van kedvük az ügyintézőkkel, és ezért elmesélik életük történetét.

Szóval, ezek olyan dolgok, amik idegesítenek bennük, és dühöngök is emiatt néha magamban, de nem utálom őket. Nyilván más meg miattam lehet ideges adott esetben, pl. mikor sietek, és úgy kerülgetem őket.

Az első hozzászólónak teljes mértékben igaza van. Jó az időseket tisztelni kell, meg becsülni, vannak olyanok akik normálisak, kedvesek, jó fejek, de közülük is azok a normálisak akiknek él a feleségük vagy a férjük vagy a gyerekeiknél, unokáiknál élnek éppenséggel, tehát nincsenek egyedül és van elfoglaltságuk.

Én nagymamámmal is hasonló volt amikor egyedül élt elviselhetetlen volt a viselkedése, anyám nem akart már oda menni a saját anyukájához mert egyszerűen 5 perc alatt kikészítette idegileg. De sajnos olyan helyzet alakult ki hogy nem maradhatott már egyedül még akkor sem ha a szomszéd utcába van. Akkor ugye eladtuk a házát és itt nálunk a nagy kertben alakítottunk ki neki egy kisebb házat egy szobával, fürdővel, konyhával meg egy kisebb szobát is kapott mellé ahol tudott kötni, meg varrni mert ez volt az egyetlen hobbija. Mi rettegtünk a dologtól hogy ide fog költözni, de meglepően jól alakult mert nem volt egyedül mindig átnéztünk hozzá, elvittük magunkkal vásárolni mert nem akartuk hogy egyedül mászkáljon a városban mivel a mi környékünkön csak nagyobb üzletek vannak oda meg nem szívesen engedtük egyedül. De akkor normális lett a viselkedése is nem avatkozott bele mások dolgába sem, az idős szomszéd házaspárral is jól kijöttek semmi probléma nem volt. Ellentétben apám szüleivel amikor meghalt apai nagymamám akkor apai nagyapám egyedül maradt és akkor szokott vissza az italra meg a cigire, a pénzt nem szórta el szerencsére mert kajája volt mindig meg a rezsit is becsületesen fizette, de félretenni nem tett félre semmit sem. Ha valami elromlott azt mi intéztük a javítását mert neki már nem tellett rá, és azóta rettegnek tőle az utcában élők mert már veszélyes is sajnos.

Apám szerencsére egy határozott ember aki nem fél a saját apjától, mivel anyai nagymamám miatt nem hozhatjuk ide mert nem igazán kedvelik egymást, sosem kedvelték egymást, csak az anyai nagyapámmal voltak nagy haverok így ide nem jöhet, meg nekünk se lenne jó az életünk tőle. Ezért apám öccse költözött hozzá és ő tartja szem előtt nagyapámat, persze mivel nincs egyedül így ő is már lehiggadt egy kicsit nekem sosem ártott, én vagyok a kedvenc unokája mert igaz hogy lány vagyok de szinte teljes mértékben ráütöttem a stílusunk is hasonló, meg ugye az alkatát is én örököltem főleg arcba, meg a csontom is erős vastag pont mint az övé, sosem volt eltörve semmim pedig estem már akkorákat életemben hogy nem igaz.

De a kérdésre térve valóban a legtöbb nyugdíjas főleg akik egyedül vannak unalmukban ilyenek. Munkahelyemen is van egy nyugdíjas takarítónő aki csak azért jön dolgozni hogy társaságba legyen, nagyon aranyos kedves nő, mindenki kedveli és mivel a lánya is ott dolgozik meg jó pár családtagja így szem előtt van és ők is mondták hogy csak azért akarták hogy dolgozzon hogy társaságba legyen, és sokat változott, orvosa is mondta hogy ameddig nem megy az egészségére nyugodtan dolgozhat így van egy kis plusz pénze is, meg persze folyamatos felügyelet alatt is van szerencsére.

"Ahol lakom 70%-ban nyugdíjasok élnek."

Nem csak ott ahol laksz, hanem az ország legnagyobb részében hasonló az arány, leszámítva néhány környéket (pl. a főváros, nagyobb városok). Sajnos öregszik a magyar társadalom, és ezt a nagyfokú kivándorlások következtében rohamtempóban teszi, ami nagyon rossz irányú demográfiai változásokat, gazdasági veszélyeket rejt magában. Ha majd kétszer annyi lesz a nyugdíjas, mint amennyi az aktív dolgozó, akkor egy aktív dolgozónak saját magán kívül még két nyugdíjast kell minimum eltartania, nem beszélve az esetleges egyéb családtagjairól, rokonairól. Hogyan fogja ezt megvalósítani? Hogyan fog így összeomlás nélkül működni a magyar társadalom?