Milyen tipikus magyar szokásokat ismertek, amik csak Magyarországon (vagy kevés más országban) jellegzetesek?

A sörrel való koccintás "tilalma" a 48-as szabadságharchoz kötődik. A szabadságharcot leverő Habsburg vezérek sörrel koccintottak a győzelmükre. Ekkor fogadták meg a magyarok, hogy sörrel nem koccintunk 150 évig. Ez ugye az ezredforduló előtt lejárt, azóta nem illetlenség.

A "jézuska hozza az ajándékot" nem tipikus magyar szokás. Csak amerikai (vagy angolszász) beütés, hogy a Mikulás karácsonykor jön. A katolikus vallás szerint Krisztus születését ünneplik karácsonykor.

Magyar szokás például karácsonykor a szaloncukor fogyasztás. Ez még a monarchia idejéből maradt ránk, és szinte kizárólagosan nálunk szokás.

A paprika őrölt formában való fogyasztása is magyaros szokás (meg indiában).

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

"A sörrel való koccintás "tilalma" a 48-as szabadságharchoz kötődik. A szabadságharcot leverő Habsburg vezérek sörrel koccintottak a győzelmükre. Ekkor fogadták meg a magyarok, hogy sörrel nem koccintunk 150 évig. Ez ugye az ezredforduló előtt lejárt, azóta nem illetlenség. "

Az első két mondat az igaz. Mi magyarok semmit sem fogadtunk meg, pláne nem 150 éves határidővel. Szimplán azóta az aradiakra emlékezve illetlenség sörrel koccintani. 150 év elteltével még mindig halottak, szóval még mindig az.

Te úgy tudod, én így tudom. Na, melyikünknek van igaza, és mi bizonyítja?

Meddő vita. Fölösleges rá szót fecsérelni. Senkinek sem muszáj sörrel koccintania.

Nos, erről a sörös koccintásről én egy harmadik verziót ismerek...

Amikor az osztrákok segítséget kértek az oroszoktól a magyar szabadságharc leverésére, az osztrák-orosz hadsereg találkozásakor a tisztek a magyarok bukására koccintottak. Emiatt fogadták meg a magyarok, hogy sörrel tobbet nem koccintanak. 150 éves határidőről nem tudok, de elég valószínűtlen, hogy az akkori elkeseredett hangulatban ilyesmire gondoltak volna...

Ami az őrőlt paprikát illeti, egész Nyugat- és Déleurópa használja. A Francia-Spanyol baszkok (piment d'Espelette) jóval többet termelnek ebből, mint a magyarok.

A szaloncukrot pedig a franciák használták először, a boltok még ma is tele vannak a rengeteg, különboző árú és márkájú "papillote"-okkal karácsony táján.

A vezetéknév használata elől tényleg ritka, de pl. a kínaiaknál is így van szokásban.

Kifejezetten magyar szokás viszont az állandó és folyamatos kínálgatás, a déli leves (bár mostanában már nyugaton is kezd elterjedni, az ú.n. "levesbárokban"). Otthon azonban csak este volt szokás levest enni, de ez a módi is kihalóban van, főként a nagyvárosokban.

A legtöbb országban tényleg a télapó (père Noël, St. Nicolas, Claus, Claudio stb.) az ajándékhozó, talán Elzász-Lotharingia kivételével, német hatásra. Ott a Mikulást - mint Magyarországon is - külön ünneplik, december 6.-án, mint a gyermekek védőszentjét.

Bár nem egy szokás, de...

TÚRÓ RUDI!

Valami eszembe jutott még.

A nyugati országokban egyáltalán nem ismerik a húsvéti locsolást, a modókákkal. Lehet, hogy a környező száv népeknél ismeretes, ebben nem vagyok jártas...