Tipikus magyar szokás alátenni a másiknak, és irigykedni hogy annak már mije van/ mit ért el?

Valószínűleg azért van ez, mert sokan tisztességtelen módon jutottak óriási vagyonhoz, sokan nem a tudásuk, vagy érdemeik alapján érték el azt, amit(hanem mondjuk kapcsolatok révén), és ezek teljesen beépültek a közgondolkozásba. Szerintem ez a külföldön (is) lévő nem összetartás független az irigységtől, sokan azért mennek el, mert nem bírják az itthoni pesszimizmust(ami azért szerintem sok esetben elnagyolt, míg másokban egyenesen abszurd).

A rosszindulatot ,irigykedést nem a genetika határozza meg.A világon talán csak az amerikaiak ilyen kevertek mint a magyarok.És ők sem irigykedőek meg rosszindulatúak.Magyarországra a kommunista diktatúra nyomta rá a bélyeget ,rendesen tönkre vágta kultúrát és a mentalitást.Egyébként a magyarok soha nem az összetartásukról voltak híresek.

Nem, semmiképpen sem magyar szokás. Egyáltalán nem hisezm, hogy ez eleve egy szokás lenne, másrészt, hogy a magyarok megátalkodott gaztevők lennének. Amiről beszélsz sajnos letezik, de ne húzzuk rá az egész nemzetre azért.:-) A kommunista diktatúra nem múlik el nyom nélkül. És sokan ma is azért gondolják azt, hogy akinek van valamilyen anyagi java, azt csak tisztességtelenül érhette el, mert abban az időben eleve, meggazdagodni nem lehetett, ha valaki mégis jó anyagi körülmények között élt, akkor ő sem biztos, hogy sok mindent tett volna érte, lehet, hogy csak pártember volt. A rendszerváltás után pedig már többeknek összejött a jólét kialakítása, de azért sok esetben ott sem minden stikli nélkül. Egyszerűen hiányzik a jó példa. Nyugaton csinálhattak vagyont az enberek már a 70-es években is, itt meg csak vegetálhattál! Ezért néznek általában ferde szemmel arra, aki jobban él. De nézd csak meg a mostani példát: munkához nem a képességei alapján jut az ember, hanem az alapján, hogy ki a barátja. És itt most nem topmenedzseri állásokról beszélek, hanem a sima takarítóiért is ekkora harc megy. Ha meg valaki azért kapott munkát, mert ismeri a Józsit, akkor joggal feltételezhetjük azt, hogy szakmailag képzetlen és ezért visszatetsző amikor dicsekszik a "vagyonával" miközben a barátja érdeme, hogy ott tart, ahol.

Második vagyok. Az elnagyoltság például abból látszik, hogy mi magyarok saját magunkat bunkónak tartjuk, ami egyáltalán nem igaz. Nálunk az számít bunkóságnak, ha nem várjuk meg, míg a többiek leszállnak a buszról, a horvátoknál ne is számíts erre, bunkóság, ha az autós nem köszöni meg, ha beengedem, a franciáknál ne is számíts erre, bunkóság, ha a hivatalnok semmibe vesz, az olaszoknál ne is várd, hogy bármikor emberszámba vesznek. Nálunk olyan dolgok számítanak bunkóságnak, amik teljesen apróságok, míg külföldön el se jutottak erre a szintre, ezzel szemben éjjel-nappal háborgunk, hogy milyen bunkók vagyunk.