Régen mit csináltak a tizenévesek?

Apukám mesélte (most 55 éves) hogy mikor ő gyerek volt akkor vagy tanult vagy otthon segített. Mikor egyiket se,akkor focizott,énekkarban énekelt,erdőben mászkált,mindenféle játékot játszott a többi fiúval,olvasott,vagy átment a lány szomszédjához hintázni

Mikor szakiskolába került akkor a kötelező teendőin kívül eljárt csajozni (elvitte a lányokat cukrászdába például),bulizott (táncestet csináltak a haverjaival a kultúrházban),tetovált (maszekban,pénzért),fotózott (detto pénzért).

Én irigylem a szüleimet mert nekik normális gyerek-,és fiatalkoruk volt,nem úgy mint nekünk:(

15/L

Dolgoztak, mert muszály volt: nem volt munkanélküli segély, ha nem dolgoztál, senkit sem érdekelt, ha éhen halsz. Az viszont kamu, hogy nem bűnöztek, és józan életet éltek: egy tizenéves már rendszeresen fogyasztott bort, és pálinkát, ugyanis az ember 14 évesen már felnőttnek számított, ha munkáról volt szó, és felnőttként kellett "helyt állni" a kocsmában is. A verekedések, késelések mindennaposak voltak, vidéken ha valaki bement "emberkedni a zsomszéd falu kocsmájába, akkor örülhetett, ha monoklival megúszta, és nem kapott kést az oldalába.

Az is hülyeség, hogy nem a szexszel foglalkoztak, összevissza keféltek ám a fiatalok, csak általában az első-második szerelmével már össze is boronálták az embert, főleg ha a szülők elfogadhatónak találták egymás számára fiatalokat.

Kimentek kaszálni a mezőre és a bokrokban szexeltek.

Ugyanannyi tini terheség volt mint most csak a terhes kiscsajt férjhez adták.

Hát attól függ mennyire régen mert van aki a 80as évekről írt van aki meg arról hogy a nagyszülei az 50-60as években mit csináltak, nekem apám mesélte néha hogy bátyával csináltak házilag gitárt (ajtómágnesből hangszedőt és pacsirta rádióból erősítőt) és úgy zenéltek, meg hogy kötötte el az apja kocsiját 13 évesen, meg hogy hendrixet hallgattak, stb... anyám meg egészen más körülmények közt született, az a tipikus beszűkült látókörű jókislány volt -.- akkor még nem volt ennyire könnyű a kommunikáció, nem volt net meg minden szarság, akkor is nehéz volt rájönni mi is jó neked, most kicsit talán könnyebb de... áh... erről nem érdemes 5 sornál többet vagy 5 oldalnál kevesebbet írni, és mivel lusta vagyok és hülye 5 sornál több és 5 oldalnál kevesebbet írtam -.-

16/F

Hősök

"Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.

De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.

Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt PlayStation-ről, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Kicsit le is maradtunk, bevallom, már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...

Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet, el se mondtuk.

Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.

Hősök?

Talán.

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."

84es vagyok énis és dettó. szakkörök voltak, csavarogtunk az erdőben, télen volt a szánkó meg a korcsolya, a filmnézések, a babázás és sok játék a többiekkel. De számitogép már nálunk is volt elég korán. De tényleg nem jó ha egy tizenéves sokat ül ezek elött a vackok elött... Szerintem jobban oda kéne vhogy figyelni a mai srácokra... :-(

a saját böröm utan mondom ezt.