A zsidóknál miért szokás az újszülött fiúkat körülmetélni?

I. Mózes 17.

1

Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.

2

És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.

3

És arcára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:

4

Ami engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

5

És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

6

És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.

7

És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

8

És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

9

Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.

10

Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.

11

És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

12

Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való.

13

Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken.

14

A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet.

Na ezért.

Azért, mert a zsidók - csakúgy, mint a muzulmánok - eléggé meleg vidéken éltek. Azon a meleg vidéken pedig a kórokozók igencsak szerettek szaporodni mindenütt. Ha olyanjuk volt, még a fityma alatt is, mert ott jó idő volt rájuk, kis szerencsével találtak is táptalajt, aztán mindenféle betegséget okoztak.

Aztán valamikor régen rájöttek, hogy ha körülmetélik a férfiakat, ez a probléma megoldódik: nincs megfelelő, kényelmes helyük a kórokozóknak, nincs betegség. Ez szokássá vált, majd valahogyan bekerült a Bibliába is. Nem biztos, hogy isteni sugallatra, lehet, hogy csak amolyan világi jótanácsként. De az emberek már akkor is olyanok voltak, mint ma: "Nekem ugyan ne mondja meg Ábrahám, mit hogy kell, hát kicsoda ő! Majd én jobban tudom!". De ha azt mondták neki, hogy Isten szólta ezt, azt már elfogadta.

Valami olyasmi ez, mint a kóser konyhában az állat kivéreztetése és a hús sózása. Réges-régen rájöttek, hogy a melegben a kivéreztetett, sózott hús később romlik, ők meg nem betegednek meg tőle, ezért törvénybe foglalták, hogy így kell a húst kezelni. Pedig ez is csak egy egyszerű, gyakorlati tapasztalatokon alapuló dolog volt.

" Igen, de a mohamedánoknál is szokás a körülmetélés, pedig ők nem Mózes könyvét követik."

ezt átvették tőlük, ahogyan az étkezési szokásokból is több dolgot és ahogyan egy időben az imádkozás iránya is Jeruzsálem felé ment a muzulmánoknál - amikor az elején az iszlám még csak kis helyi vallás volt, és Mohamed úgy próbálta meg az új vallását csábítóbbá tenni a környező zsidóság számára, hogy több dolgot átvett tőlük, hátha akkor könnyebben tud áttéríteni onnan. Ez nem jött be, így az imádkozás iránya átkerült Mekka felé, a zsidók meg a "kedves rokonokból" a "csúnya gonosz árulókká" lettek a Korán következő szakaszaiban.