Miért érzi magát rengeteg ember üresnek?

Kockáztass. Szerintem lehet hogy a bizonytalanság hiányzik.

Egyébként egy egész életet el lehet tölteni azzal hogy az ember felkapaszkodjon oda amiről te beszélsz. CSAK s saját lakás megteremtésére elmehet 10-20 év.

De az ha megvan a zsíros állásod, feleség, 1.5 gyerek, garázsban autó és bankban a nyugdíjbetét még nem azonos a boldogsággal. Egyszerűen ezek azok a dolgok amikre a legtöbb embernek szüksége van (és mint mondtam, a legtöbbjük NEM kapja meg), ezért próbálja a kultúrád egyengetni az utat ami ezekhez vezet.

De ennek semmi köze a saját vágyaidhoz. Persze, lehet hogy eltöltesz egy hetet pénz, család és egyéb luxusok nélkül és hirtelen rájössz hogy mennyire is vágytál rájuk korábban és rájössz hogy mennyire boldog is voltál. De pusztán azért ne haladj az előírt programmal mert azt látod hogy ez a siker. A valódi élvezet lényege az önmegvalósítás, hogy az életed azt fejezze ki aki te vagy és ami lenni akarsz, nem azt amerre a könnyű siker ígérete fekszik. Negyveneseknél szokott beütni a "kapuzárási pánik" amikor hirtelen felmondanak, mindent elanak, szakmát váltanak vagy asszonyt, vagy a gyerekkori álmaik megvalósításába kezdenek. Persze van aki tizenéves korától is már erre törekedik, és esetleg idősebb korára keresi csak a nyugalmat.

Ha a felnövést, érést, eredményesnek érzett életet keresed, akkor vállalj felelősséget a világért. Próbálj olyasmiért tenni ami nagyobb méretekben is számít. Van aki szociális munkát végez, van aki tanít, van aki gyereket szül, van aki beszáll a politikába, van aki tudományos kutatást végez.

Persze vannak általános boldogságnövelő taktikák. Például ismerj meg minél több új embert. Kutatások is bizonyítják hogy ez jótékony hatású.

" vállalj gyereket, ilyesmi"

Óriási tévedés! Tudnád, hogy naponta hány gyeses anyuka vallja be könnyek között, hogy unja és megbánta az egészet, felőrlődik a mindennapok egyhangúságában... A gyerek nem életcél, ne legyen az, mert nagyon meglepődsz.

Szerintem minden emberben van ilyen érzés. Az ember észreveszi, hogy van egy élete, egy lehetőség, egy esély, és akkor most miért élünk, mi az élet értelme, mire jó az egész? Mondhatjuk, hogy az emberiség legnagyobb kérdése évezredek óta, hogy mi a létezésünk célja, mi a rendeltetésünk?

Válasz persze rengeteg született, van aki a munkájának, van aki a hobbijának, családjának, a közjónak él, hogy csak néhány dolgot mondjak. De szerintem igazából valahol ez egy menekülés. Az ember nem szeretne tudomást venni erről az érzésről, pedig mindenkiben ott van, csak sokan ahogy mondtam nem akarnak tudomást venni róla, nem akarnak szembe nézni vele, mert félnek hogy gyengének látszanak, vagy csak mert jobb egy illúzióban élni. Pedig ha belegondolunk az egész világon tényleg semminek nincs értelme. Tök mindegy mivel foglalkozol. Lehetsz milliárdos, vagy találhatsz fel mindent meggyógító gyógyszert, de még mindig ott vagyunk hogy mire volt jó az egész? Végig él az ember x évet szép érzések meg megannyi kinylódás között és utána lesz vele valami. Ugyanide jutnék ha holnap megölném magam, akkor most ez miért jó?

Én úgy gondolom, hogy nem véletlen hogy ez mindenkiben ott van és hogy ezt az ember egy ürességnek éli meg. Szerintem ez az a természetes vágya az embernek hogy megismerje az alkotóját. Egyszóval szerintem az ember Isten utáni vágya okozza ezt.

Hosszan lehetne erről írni...

Szerintem, a Biblia az amiben ezekre a kérdésekre a választ meg lehet találni. Az ember örök életre lett teremtve, Istennel való közösség vállalásra lett létrehozva, amiből viszont kiesett a bűnbeesés során, és szellemi halált halt. Ez okozza az ürességet, és a hiányérzetet, egyszóval Isten nélkül az élet értelme elvész.

Lehet az embernek pillanatnyi rossz állapota. Ha ezt nem számítom, azok érzik üresnek az életüket, akik valamilyen szempontból lusták, és kevés a tudásuk ahhoz, hogy kitalálják, mit kezdjenek vele.

Értelmes embereknek ilyesmi nem jut eszükbe, legfeljebb az, hogy kevés a lehetőségük az elképzeléseik megvalósítására. Az értelmes embereknek nem okoz gondot, hogy minden pillanatban célt tűzzenek maguk elé, bármilyen is az. Ezen egyáltalán nem is gondolkodnak, rosszul éreznék magukat, ha nem lenne céljuk (többnyire ezt el sem tudják képzelni). Az ilyen emberek már a megvalósítás közben ötven másik célon törik a fejüket.

Akinek viszont kevés a tudása, nem tudja felmérni a környezete, helyzete realitásait, és azt, hogy mit kezdhet vele. Tanácstalan a tennivalókat illetően, ami akár kétségbe is ejti. Ezt úgy fogalmazza meg, hogy üres az élete. És mivel nem tud mit kezdeni a helyzetével, egyre jobban elmerül, és egyre kevésbé képes egyedül ebből a lefelé tartó spirálból kijönni. Egyre sivárabbnak érzi az életét. De az alapvető ok a fenti.