Hogy számolják ki, hogy hányadikára esik a Húsvét?

kicsit még bonyorultabb a dolog...

A húsvét időpontja

A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap, húsvét hétfő legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.

Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az alexandriai és a római pátriárka alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később a VI. században Dionysius Exiguus alkotott egy olyan eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.

Amennyiben csillagászati értelemben vesszük a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap” formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A Katolikus Egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt az számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az Ortodox Egyház dátumszámítási módszere maradt a gregorián naptárreform előtti julián eljárás.

A szíriai Aleppóban ülésezett 1997-ben az Egyházak Világtanácsa. Azon javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját, ezzel megszüntethető lenne a keleti és nyugati egyház közötti eltérés is, hiszen a megfigyelés (illetve a közvetlen csillagászati meghatározás) mindegyik egyházrész számára objektív módon rögzítené az ünnepnap dátumát. A reformjavaslat szerint a bevezetés 2001-ben lett volna, de lényegében egyik tag sem fogadta el még.

Gauss módszere

A húsvét kiszámítására a legismertebb algoritmus Gauss módszere.

Az év sorszámát jelöljük Y-nal, az azt követő mod jelölés az osztás maradékát jelenti az utána álló egész számmal való osztáskor (pl. 13 mod 5 = 3; maradékaritmetika) Először számoljuk ki a, b és c egész számokat:

a = Y mod 19

b = Y mod 4

c = Y mod 7

Majd ezekből a következő értékeket:

d = (19a + M) mod 30

e = (2b + 4c + 6d + N) mod 7

A Julianus-naptár szerint (melyet a keleti egyházak használnak) M = 15 és N = 6, a Gergely-naptár szerint (melyet a nyugati egyházak használnak) M és N a következő táblázatból kapható:

Évek M N

1583–1699 22 2

1700–1799 23 3

1800–1899 23 4

1900–2099 24 5

2100–2199 24 6

2200–2299 25 0

Ha d + e < 10 akkor márciusnak (d + e + 22)-edik napja húsvét, különben április (d + e − 9)-edik napja.

A következő kivételeket kell figyelembe venni:

Ha április 26-át kapunk, akkor a húsvét április 19-én van.

Ha április 25-ét kapunk, d = 28, e = 6, és a > 10 értékekkel, akkor húsvét április 18-ára fog esni.

Meeus Julian algoritmusa

Jean Meeus „Astronomical Algorithms” (1991) című könyvében mutatja be a következő algoritmust húsvét vasárnapjának kiszámítására.

Az eljárás Julián-év esetén működik, nem lépnek fel kivételek, és nem szükséges hozzá táblázat.

A jelölések egyeznek Gauss módszerével: minden érték egész, és az osztás is egész osztás tehát 7 / 3 = 2 (nem 2 1/3), és 7 mod 3 = 1.

a = Y mod 4

b = Y mod 7

c = Y mod 19

d = (19 * c + 15) mod 30

e = (2 * a + 4 * b – d + 34) mod 7

hónap = (d + e + 114) / 31

nap = ((d + e + 114) mod 31) + 1

AZ IGAZ keresztények minden évben megünnepelték az első századokban, és ma is az Úr Vacsoráját azon a napon, amely egybeesik a héber naptár niszán 14-éjével. Ezzel Jézus parancsának engedelmeskednek: „Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.” Jézus i. sz. 33-ban pontosan ezen a napon vezette be áldozati halálának emlékünnepét, miután megtartotta a pászkát. Még aznap meghalt (Lukács 22:19, 20; 1Korintusz 11:23–28).

Az i. sz. II. század folyamán néhányan kezdtek más időpontokban és módon megemlékezni Jézus haláláról. Kis-Ázsiában továbbra is Jézus halála napján volt a megemlékezés. De ahogy arra egy mű rámutat, „Rómában és Alexandriában az volt a szokás, hogy a rá következő vasárnap emlékeztek meg a feltámadásról”, és ezt a napot a feltámadás pászkájának nevezték el. Egy közösség, mely quartodecimánusok (tizennégyesek) néven volt ismert, kiállt amellett, hogy Jézus Krisztus haláláról niszán 14-én kell megemlékezni. Szardeszi Meliton is így vélekedett.

Kis-Ázsia fontosabb városaiban jelentős létszámú zsidó közösség élt. Szardeiszban, ahol Meliton is lakott, a zsidók niszán 14-én tartották a héber pászkát. Meliton Húsvéti homília címmel írt egy hitszónoklatot, melyben kifejti, hogy a Törvény alatt miért volt helyes megtartani a pászkát, és síkraszáll benne azért, hogy a keresztényeknek niszán 14-én kell megtartaniuk az Úr Vacsoráját.

Miután beszél a Mózes második könyve 12. fejezetéről, és bizonyítja, hogy a pászka Krisztus jövőbeli áldozatát jelképezte, elmagyarázza, miért nincs értelme annak, hogy a keresztények megünnepeljék a pászkát: azért, mert Isten eltörölte a Mózesi Törvényt. Azután megmutatja, miért volt szükség Krisztus áldozatára: Isten paradicsomba helyezte Ádámot, hogy boldogan élhessen. De az első ember megszegte azt a parancsot, hogy ne egyen a jó és a rossz tudásának fájáról. Így vált szükségessé a váltság.

Meliton ismételten kifejtette, hogy Jézus lejött a földre, és kínoszlopon meghalt, hogy megváltsa a hittel élő emberiséget a bűntől és a haláltól. Érdekes, hogy amikor Meliton az oszlopról írt, amin Jézus meghalt, a görög xü′lon szót használta, ami azt jelenti, hogy ’fa’ (Cselekedetek 5:30; 10:39; 13:29).

Melitonnak Kis-Ázsián túl is elterjedt a híre. Tertullianus, Alexandriai Kelemen és Órigenész mind ismerték a műveit. De ahogy Raniero Cantalamessa történész kijelenti: „Meliton akkor kezdett veszíteni a hírnevéből — és ezzel együtt az írásai is lassanként feledésbe merültek —, amikor a vasárnapi pászka diadalmaskodása után a quartodecimánusokkal eretnekekként kezdtek bánni.” Meliton írásai végül majdnem teljes egészében eltűntek.

Akkor ő a hitehagyás áldozata?

Ahogy meg lett jövendölve, az apostolok halála után hitehagyás ütötte fel a fejét az igaz keresztények közt (Cselekedetek 20:29, 30). Hogy ez Melitonra is hatással volt, az egyértelmű. Bonyolult fogalmazása a görög filozófia és a római világ műveire emlékeztet. Talán éppen ezért utalt Meliton úgy a keresztényiségre, hogy a „filozófiánk”. Ezenkívül az volt a véleménye, hogy az úgynevezett keresztényiség és a Római Birodalom egybeolvasztása volt a „legnagyobb bizonyítéka” a kereszténység hasznának.

Természetesen Meliton nem fogadta meg Pál apostol tanácsát: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való”. Így míg Meliton bizonyos mértékben védelmére kelt a bibliai igazságoknak, sok tekintetben el is hagyta őket (Kolosszé 2:8).

Tehát: Jézus Krisztus i. sz. 33-ban, a zsidó pászka estéjén vezette be ezt az ünnepet. A pászka ünnepét évente csak egyszer tartották meg, a zsidó niszán hónap 14. napján. A zsidók nyilvánvalóan úgy számolták ki az időpontot, hogy megvárták a tavaszi napéjegyenlőséget, vagyis azt a napot, amikor körülbelül 12 órán át tart a nappal, és 12 órán át van sötétség. A tavaszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold jelezte a niszán (hónap) kezdetét. A pászka ideje pedig 14 nappal később, naplemente után jött el.

Az előzőhöz:

Holdhónap. A Biblia beszél ’holdhónapokról’ (2Móz 2:2; 5Móz 21:13; 33:14; Ezsd 6:15). Mai hónapjaink nem holdhónapok, mivel meghatározásuk nem a hold szerint történik: a napév önkényes, 12 részre való felosztásából erednek. A holdhónap olyan hónap, amelyet lényegében az újhold határoz meg. A hónapnak négy fázisa van, ezek alkotnak egy lunációt, ami átlag 29 nap, 12 óra és 44 perc. Az embernek elegendő csupán a hold alakjára tekintenie, és hozzávetőlegesen máris meg tudja mondani a holdhónap napját.

Luniszoláris év. Krisztus idejéig a legtöbb nemzet holdéveket használt az idő számítására. A holdév és a napév között mutatkozó kisebb-nagyobb eltérések kiküszöbölésére különböző évkiegészítésekről gondoskodtak. A 12 holdhónapból álló holdév 354 napot tesz ki; minden hónap 29 vagy 30 napból áll attól függően, hogy mikor jelenik meg az újhold. A holdév tehát 11 nappal rövidebb a 365 és 1/4 napból álló teljes napévnél. A zsidók a holdévet követték. A holdév kiigazítását, hogy az egybeessék a napévvel és az évszakokkal, a Biblia nem említi, de bizonyára szükség volt egy pót- vagy kiegészítő hónap beiktatására. A kiegészítő hónapokat később, az i. e. V. században rendszerezték; ez a rendszer ma metonikus ciklus néven ismeretes. Minden 19 éves cikluson belül hétszer iktattak be kiegészítő hónapot; ezt a zsidó naptárban a 12. hónap (adar) után illesztették, és elnevezték adar séminek vagy „második adar”-nak. Mivel a holdnaptár igazodott a naphoz, a 12, illetőleg 13 hónapból álló éveket „luniszoláris évek”-nek nevezték el.

A Julianus- és a Gergely-naptár. A naptár olyan rendszer, amely meghatározza az év kezdetét, hosszát és felosztásait, s ezeket a felosztásokat rendszerbe foglalja. A Julianus-naptárt Julius Caesar vezette be i. e. 46-ban. A római nép ekkor tért át a holdév számításáról a napév számítására. A Julianus-naptár szerint egy év 365 napból áll, kivéve minden negyedik évet (szökőév), amelyhez még egy nap járul, így az összesen 366 napból áll. E miatt az időszámítás miatt azonban a Julianus-naptár szerinti év valamivel több mint 11 perccel hosszabb, mint egy napév. Az i. sz. XVI. századra már teljes tíz nap többlet gyűlt össze. Ezért 1582-ben XIII. Gergely pápa csekély módosítást vezetett be; az így kialakult naptár ma Gergely-naptárként ismeretes. A pápai bullának megfelelően a tíz napot úgy hagyták el az 1582. évből, hogy október 4-e után 15-e következett. A Gergely-naptár szerint a 400-zal nem osztható kerek százas éveket nem tekintették szökőéveknek. Például a 2000. évtől eltérően 1900-ban nem adtak újabb napot a 365-höz, mivel az nem osztható 400-zal. Ma a világ legnagyobb részén a Gergely-naptárt használják.

Vannak olyanok, mint Jehova Tanúi, akik az Emlékünnepet az első évszázadban használatos zsidó naptár szerinti niszán hó 14-én, naplemente után tartják. A zsidók naplementétől a következő naplementéig számítják a napot. Ezért Jézus ugyanazon a zsidó naptári napon halt meg, amelyen az Emlékünnepet bevezette. A niszán hó a tavaszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső, Jeruzsálemben megfigyelhető újhold után következő naplementével kezdődik. Az Emlékünnep időpontja mindig 14 nappal ezután van. (Így hát előfordulhat, hogy az Emlékünnep napja nem mindig azonos azzal a nappal, amelyen napjainkban a zsidók a pászkát ünneplik. Miért nem? Mivel naptári hónapjaik kezdetét az újhold csillagászatilag kiszámított időpontja szerint határozzák meg, és nem az újhold Jeruzsálem feletti megjelenése alapján, amiből 18-30 órás eltérés adódhat. Ezenfelül a legtöbb zsidó ma niszán 15-én ünnepli meg a pászkát, és nem 14-én, mint Jézus tette a Mózesi Törvénnyel összhangban.)

Ez igen..Gratulálok, tudtok másolni..Szerintem még ti se olvastátok ezt el :D

Mellesleg, akkor azt mondjátok el, akkor mi az az 50 meg 40 nap???

40 nap: Hamvazószerda

Húsvét vasárnapot megelőző 40. nap

[link]

50 nap: Pünkösd

Húsvét vasárnapot követő 50. nap

[link]

nem bírtad megállni, hogy ne vakkantsál ide valamit, mi?

Húsvétvasárnap dátumai (2005–2019) Év Nyugaton Keleten

2005 március 27. május 1.

2006 április 16. április 23.

2007 április 8.

2008 március 23. április 27.

2009 április 12. április 19.

2010 április 4.

2011 április 24.

2012 április 8. április 15.

2013 március 31. május 5.

2014 április 20.

2015 április 5. április 12.

2016 március 27. május 1.

2017 április 16.

2018 április 1. április 8.

2019 április 21. április 28