Miért széthúzó a magyarság?

Változó dolog ez. Sok tényezője van.

Legtöbbször úgy vettem észre, hogy sok ember tökéletesnek tartja magát, ő a legjobb mindenben. Pl. az apám meg néhány volt osztálytársam ilyen. Apám szeret mindent megmagyarázni a kommunista/freudista eszméivel, úgy akarja irányítani az embereket, hogy neki jó legyen. A volt osztálytársaim meg nemtom milyen politikai eszméket hangoztatnak (azt nem, hogy "amíg kádár volt hatalmon, addig kolbászból volt a kerítés és a patakokban bor folyt, bezzeg most..."), ők inkább szemetek, kibeszélősök lesznek.

A legnyagyobb tényező az, hogy bizonyos emberek a régi eszmékhez ragaszkodnak inkább, a többiek meg a nyugatról bejövő újhoz. És szép kis viták alakulnak ki belőle. Az előbbiek jobb esetben még ráeszmél, hogy nem az állam repíti az emberek szájába a sült galambot, esetleg rájönnek, hogy a sorkatonaság nem gyereknevelési céllal létezett, de a legtöbbjük a kommunista (bocsi, ez nem volt :P ) propaganda alapján képzeli el a kapitalizmust és a nyugati kultúrát. Az újabb generáció között sokkal több a modernista, de a régi generáció miatt sokan nem értenek a kapitalizmushoz, esetleg visszasírják a régi korszakot ("mert akkor a cigányok is dolgoztak").

És hasonló ideológiai összeférhetetlenségek szedik szét a magyar társadalmat.

Azt is meg kell említenem, hogy Mo.-n több az introvertáltabb ember, mint a nyugati országokban. De míg Japánban ez általában kemény kitartással társul, nálunk inkább széttartással és szűk látókörűséggel.

Mint ahogy már említették ez legtöbbször az anyagiaktól függ, ehhez aztán még társul a politikai nézet is. Azt pedig csak alátámasztani tudom, hogy még külföldön sem képesek összetartani, ugyanis édesapám dolgozott Franciaországban magyarokkal, egyik nap összekarcolták a kocsiját kulccsal, más azért nem lehetett, mert ez egy elzárt területen történt, ahová csak a magyarok jutottak be.

Aztán az is érdekes, hogy pl. régebben sokszor szembesültem azzal, hogy amikor ilyen gyűjtési akciók voltak, akkor legtöbbször külföldre gyűjtöttek. (mindig durrogtam magamban, hogy az itthoniaknak sincs, akkor miért külföldön kell segíteni, bár talán ez változni látszik),arról nem is beszélve hogy derültek már ki az ilyen jószolgálati szervezeteknél is visszaélések, ami megint csak a helyzeten ront.

Akkor ott van az is, hogy sokan vannak külföldön magyarok, de ha itthon baj történik nem vagy csak ritkább esetben adakoznak.( és itt most nem a pincérekre stb. gondolok).

Aztán az is benne van, hogy ez a mentalitásunk.Hogy lehet az, hogy eddig még "mindig" rossz döntéseket hoztunk. Egyedüli pozitívumként, amit ténylegesen megnyertünk az a Nándorfehérvári győzelem, ami mindenkinek elsőként az eszébe jut. Aztán ennyi is. Ott vannak akkor azok a vadmagyarok akik mellüket verve büszkék magyarságukra, ez nem is lenne baj, ha nem elvakultan tennék. És ott van a másik véglet, aki szégyelli, hogy magyar.Az a baj, hogy az arany középutat kevesen találják meg.

Akkor ha már külföldet említettem, ott vannak a határon túli magyar testvéreink, akiket szintén sokan megvetéssel kezelnek, pedig arról, hogy ők odakerültek nem igen tehetnek, mert ők csak áldozatai lettek a banális tévedéseknek.