Más is érezte már úgy, hogy a szülei gondolata az egyetlen, ami miatt nem lesz öngyilkos?
Mit gondoltok erről? Éreztétek már úgy, hogy például ha a rokonságból mentek valakihez valamilyen esemény kapcsán vagy ismerősökhöz, akkor tulajdopnképpen senki se ismer, senkit se érdekelsz, csak állsz ott mint egy bábu, mert "ott kell lenned", de valójában érdemben nem érdekelsz senkit, csak megkérdezi mindenki a szokásos kérdéseket (hogy megy a suli? hogy vagy? stb) és ennyi. És a szülőkkel is hasonló a helyzet. Ha meghalnál egy nap, a szülők lelki betegek lennének, de a mindennapok szintjén azt se veszik észre, hogy ott vagy. Mindenki magával van elfoglalva.
De ez csak egy kis kitérő, nem ez a kérdés. Érezte már valaki úgy, hogy a szülei az egyetlen ok, ami miatt nem öli meg magát? Egyre inkább úgy érzem, hogy vége, de mindig előttem lebeg az anyukám, aki egy áldott jó lélek, és tudom, hogy képtelen lenne feldolgozni és élni. És apukám is. És ez a dilemma, a mérlegnek ez a két oldala teljesen az őrületbe kerget.
válasza:ha másokon segítesz, az nem okoz örömet? pl. hajléktalanokon, vagy gyerekeken, akik intézetben vannak, vagy betegek, akik magányosak?
vagy kutyamenhelyen a kutyák?
ha csinálnál, valami ilyesmi önkéntes munkát, azzal nem éreznéd magad hasznosnak? nem okozna örömet?
Én úgy akarok értékessé válni, hogy látom mások szemében az elismerést, és érzem azt, hogy hasznos vagyok és célja és értelme van az életmnek, amit más emberek is elismernek.
Hajléktalanoknak adakozni akárki tud. Megtehetem, de ettől az ő életük lesz csak jobb, az enyém nem. Itt az a gond, hogy nem érzem magam egyenértékűnek a többi emberrel.
válasza:00:46- os vagyok.
Én már 25 vagyok. Ez az időszak nekem is javában tartott 18 éves koromban, sokszor már meg is terveztem, hogy hogyan lehetnék olyan módon öngyilkos, hogy ne is fájjon túlságosan, de biztosan ne is éljem túl. Faterom addig noszogtatott, hogy elmentem pszichiáterhez, pedig nagyon ellene voltam, mert féltem az ilyesmitől. A doki elbeszélgetett velem havi egy alkalommal és az elejétől fogva hangulatjavítót szedtem minden egyes reggel 2 éven át. A gyógyszer helyreállította ennyi idő alatt az agyam szerotonin-háztartását, a pszichiáter pedig segített megváltoztatni a depressziós gondolkodásmódomat. Ahogy a gyógyszer hatni kezdett máris könnyebb volt kapcsolatot teremtenem, és miután elhagytam azóta is jól vagyok. Ilyen súlyos állapotban nem ártana megpróbálnod, de nem úgy, hogy két alkalom után "elfutsz", mert a javulás sokszor hónapokat is igénybe vehet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!