Régebben faluhelyen milyen közös tevékenységek voltak? Hol zajlottak ezek?Ezeket hol, hogyan hirdették, hogy jutott el az emberekhez? S milyen távolra? (vagyis milyen távolról érkeztek, érkezhettek az emberek?)
Mondjuk az igaz, ha elég tagja volt a családnak, akkor valóban képesek lehettek eltenni egy gyorsan leérő fa termését.
Arról tudok, hogy a régebbi gyümölcsök nem ezek a kinemesített óriásiak voltak magas cukortartalommal. De valóban, ha elállt, és nekik volt hol tárolni is, akkor felesleges befőzni.
Amúgy egy zalai erdész, Kovács Gyula viszonylag ismert arról, hogy összegyűjtötte a magyar tájfajta gyümölcsfákat, el se tudjuk képzelni ma, milyen gazdag sokféleség jellemezte a hajdani almákat, körtéket, szilvákat...
Valahogy annak ellenére, hogy bunyóra számíthatott a szomszéd faluból bálba érkező fiú, mégsem tudok arról, hogy belterjessé váltak volna a falvak.
"A villanyt nálunk 1960 körül vezették be"
Hát látod, az embernek nem szabad magából kiindulnia. 1935-re a magyar községek lakosságának 48 %-a élt villamosított házban.
A többi megjegyzésed is oltári nagy marhaság.
"Hát látod, az embernek nem szabad magából kiindulnia. 1935-re a magyar községek lakosságának 48 %-a élt villamosított házban."
Nyilván a saját szűkebb szülőföldemről tudok beszélni. A mi falunkban ez 0 % volt.
"A többi megjegyzésed is oltári nagy marhaság."
A szüleim 1936-ban születtek, a családjaik kuláklistára is kerültek, szóval nem voltak nagyon szegények. Amit írtam, tőlük hallottam, illetve az ő szüleiktől. A tsz. 1959-ben alakult meg a körmyékbeli három falu részvételével, addig mindenki egyéni gazdálkodó volt. Nincs okom kétségbe vonni, amit meséltek.
Kardos László Az őrség népi táplálkozása c. művében ír a gyümölcsfeldolgozásról is. Ott kifejezetten sok gyümölcsöt ettek.
MEK-en megvan.
Nem tudom, a halottvirrasztást ide vehetjük-e, ez se nem munka, se nem szórakozás.
Nagymamám még biztosan volt 1978 körül. Azt nem tudom, a halott is a házban volt-e felravatalozva, vagy már korábban elvitték.
24: Megtaláltam, beleolvasgattam, ízes régi szókinccsel vagyon megírva, köszi.
25: Hallottam arról, hogy régen ott voltak az emberek felravatalozva, ahol laktak, és ennek az lehetett a jelentősége, hogy a családtagok szembesültek vele, hogy a halál az élet velejárója, és fel tudnak készülni, hogy rájuk is bármikor sor kerülhet, s lehetőleg tiszta lelkiismerettel tudjanak ők is átmenni a túloldalra.
A ravatalozás nem erre szolgált, hogy fel tudjanak készülni a saját halálukra.
Hanem arra, hogy el tudják fogadni a szerettük halálát. Ezt a hozzáértők úgy mondják, hogy "el tudják végezni a gyászmunkát". Azaz, végiggondolják a dolgot, és le tudják zárni magukban a történéseket. Mivel innen lehet továbblépni, kitalálni, hogy hogy fognak élni az elhunyt személy nélkül.
Manapság ez nincs meg, az emberek menekülnek a halottuk elől, legfeljebb a temetés előtt nézik meg, vagy ott se, még akkor se, ha nem hamvasztják. Aztán emiatt akár évekig is sajnálják magukat, mert nem tudnak belenyugodni a veszteségbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!