Régebben faluhelyen milyen közös tevékenységek voltak? Hol zajlottak ezek?Ezeket hol, hogyan hirdették, hogy jutott el az emberekhez? S milyen távolra? (vagyis milyen távolról érkeztek, érkezhettek az emberek?)

Régen üveg se nagyon volt, meg gyümölcs se nagyon volt.

Azokon a vidékeken, ahol nem folyt kimondott eladási célzatú gyümölcstermesztés, ott minimális mennyiségű gyümölcsöt termeltek a régi időkben. Móra Ferencnél olvastam valamikor, hogy fiatal korában ha a templomtoronyból szétnézett a sík vidéken, egyetlen fát se látott. (Azzal kapcsolatban írta, hogy idősebb korában már kezdtek elterjedni a gyümölcsfák.)

A régi időkben, még a XX. sz. elején is nagy volt a földhiány, ezért az Alföldön gyümölcsfákra nem pazarolták a helyet. Ami földjük volt, abban gabonát és zöldséget termeltek. A gazdasági udvarban lett volna hely néhol, de ott meg a tehenek meg egyéb állatok tönkretették volna a csemetéket.

Ha valakinél mégis volt gyümölcsfa, az lehetett pl. eperfa, vagy valami apró gyümölcsű, sarjról szaporított félvad szilva, esetleg más hasonló gyenge minőségű gyümölcs. A gyerekek ettek belőle, a maradékból meg pálinkát főztek. Befőtt családonként volt jó esetben 10 üveggel (vagy egy se), és ünnepnapon bontottak fel egyet, vagy ha valaki beteg volt. Nagy befőzések csak a XX. sz. vége felé terjedtek el, mikor már sok befőttes üvege volt a népnek. De akkorra meg már kiment a divatból a kaláka, legfeljebb közeli rokonok segítettek egymásnak.

Ahol sok gyümölcs termett (másra alkalmatlan földeken), ott pedig lekvárként vagy pálinkaként tudták eltárolni, és elfogyasztani vagy piacra hordani.

Gyerekkoromban még a kukoricatörés és -fosztás volt ilyen rokoni összeröffenés a disznóvágáson kívül. Akkor már volt nejlonponyva, amivel le volt takarva az udvaron a kukorica, annak a széle lett feltámasztva deszkákkal, és beültünk alá az eső elől. A kisgyerekeknek a kukorica közt termett és vele együtt betakarított tökökből egyet feláldoztak, és csináltak "tüzes embert" egy gyertyacsonkkal, ami ugyanaz volt, mint amit manapság Halloweenkor csinálnak.

De amúgy elég értelmetlen munka volt a külön fosztás, nem is értem, minek bonyolították korábban. Néha, esős időben persze érhető, de normál években nem nagyon. Aztán kb. 1980-tól már elterjedt, hogy kint a földön csupaszon törték a kukoricát, a fosztása rajta maradt a száron. (Ezt vagy még aznap, vagy később kivágták és kévékbe kötötték, és hazaszállításig egymásnak támasztva szárították. De ezek a munkák általában már a közvetlen család férfitagjaira maradtak.)

Dédnagyapámnak kocsmája volt, a Fekete Bárány. (A világháborúban ellőtték a lábát, és a hadirokkant-kárpótlásból nyitotta, mivel nem sok más munkát tudott így elvégezni.)

Ő tartott időnként bálokat. Szerződtetett cigányokat zenélni, és egyszerűen szóbeszéd útján elterjedt a hír. Akkoriban az égvilágon semmi mással nem tudták elütni az emberek a nem túl sok szabadidejüket, mint beszélgetéssel. Úgyhogy minden szóba került, a bál rendezése is, és a 2000 fős faluban nagyjából mindenki tudott róla már két nappal a meghirdetés után.

Akkoriban a szomszédos falvak lakói utálták egymást, és ha más faluból jöttek fiúk a bálba, annak általában verés lett a vége, vagy néha késelés. Úgyhogy csak a nagyon bátrak mentek másik faluba, akik szerettek verekedni. (Kivétel volt, ha falubeli család vendégeként jött valaki, de azért még neki is jó esélye volt megverődni.) A verés csak egyedülálló idegen fiúkra-férfiakra vonatkozott persze, komplett rokon családokra vagy lányokra nem. Ez a dolog csak kb. a '70-es, '80-as években szűnt meg, még akkor is tartott, amikor bál helyett már diszkók voltak a kultúrházban.

"Ha volt pénz lisztre, zabra, 1930-tól villanyszámlára, kerékpárra, akkor volt cukorra is."

Lisztre nem kellett pénz. A gabonát megtermelték, a malom sem pénzért őrölte meg, hanem levonta a maga részét. Zab nem kellett, kevés embernek volt lova, ökrök és tehenek voltak. A villanyt nálunk 1960 körül vezették be. Kerékpár kevesebb volt, mint ma autó.

Egyébként vidékenként változott ez. Dombvidék nyilván kevésbé volt alkalmas szántóföldnek, ott több gyümölcsfa volt.

Nálunk a szilvát felvásárlók megvették féléretten. Alma elállt télen. Szilva, cseresznye, körte maradéka pálinka lett, de ha nem volt rá idő vagy munkaerő, akkor elrohadt a fa alatt. Barack ritka volt, valahogy nem szerette ezt a földet.