Miért jó kiírni ezeket a nagy bülcsességeket a fiataloknak Facebookra?

Üdv.:)

Igazából az előző válaszokban már csaknem minden benne van, az a lényeg, hogy egyiket-másikat sem szabad kiragadni, hogy "na akkor most csak ez az igaz". Az összesnek valamilyen arányú "keveréke" lehet az igazság.:)

"Utálom ezt a nagy "szeretlek"-ezést. Két hét múlva már másnak mondják ugyanazzal a meggyőződéssel."

Ezzel a soroddal tökéletesen jellemezted az egyik csoportjukat. Akikre ez illik, azok csak azért mondják valakinek, hogy beférkőzzönek a bizalmába, aztán ha elérték nála, amit akartak pl. lefeküdtek vele stb., akkor már nincs rá szükségük, és mást keresnek. Persze ezzel alaposan összetörik az illető lelkivilágát, de ez őket cseppet sem zavarja.:( Minden ember vágyik a szeretetre, törődésre, a tartósabb kapcsolatra. Mivel ez a mai társadalomban egyre inkább "hiánycikk", ezért sokan magányosak, és kétségbeesésükben kapva-kapnak az alkalmon, ha valaki "meglóbálja előttük a mézesmadzagot". Amikor valaki magányos, akkor hajlamos elsietni a dolgokat, túl korán kitárulkozni a másiknak, de vannak olyanok is sokan, akik naivságból vagy tapasztalatlanságból nem néznek az álarc mögé, aztán igen nagy csattanással esnek pofára. DE! Ebből alapos tapasztalatot szerezhetnek, és legközelebb valószínűleg jobban kipuhatolják, hogy kivel is állnak szemben. Tapasztalat alapján jobban meglátják a jeleket, hogy egy illető mennyire őszinte. Ebből már látszik szerintem a második variáció: vannak, akik szeretnének bölcsnek látszani, ezért írnak ki hangzatos sorokat, hogy olyan emberrel kerüljönek ismeretségbe, aki felnéz rájuk, és nem csak felszínes kapcsolatot akar. Az előbbi két kategória nagyon is tisztában van azzal, hogy az ilyen idézetekkel lehet manipulálni hiszékenyebb embereket, értik, hogy miről szólnak, DE! ami a nagy baj, hogy nem érzik át őket, csak felhasználják céljuk eléréséhez. DE! Ekkor ez még kétélű kard, legközelebb őket sebzi meg, ha nem elég okosak.

Olyanok is akadnak, akik tényleg valahol el is gondolkodnak, "megérinti" őket az az idézet, amit kiírnak. Egyébként ők már kapisgálják, hiszen érzik is a lényeget, és nem csak egyszerű eszköznek tekintik ezeket, tehát őket már valamennyire jellemzi is, a kiírt idézetük. Ők a bölcsességüket még nem tudják megfelelően alkalmazni az "éles" helyzetekben, még van bennük félelem, bizonytalanság.

Arra ne is fecséreljük a szót, hogy néhányan csak divatból írják ki: Ha "Panni", meg "Pisti" kiírt ilyet, akkor én is.:) Ezt tovább nem is minősítem.:D

Szerintem a valóban bölcs emberek nem írnak ki ilyesmiket, sőt valószínűleg arra is ügyelnek, hogy mit tesznek a profiljukon szabadon hozzáférhetővé, bárki számára. Sokan szeretnének bölcsességet tanulni, de ahhoz valakinek kivételesen érzékenynek kell lennie, hogy más embertől tudja eltanulni azalapján, hogy elmondja a tapasztalatait. Az esetek döntő többségében sok szenvedésen csalódáson át nyeri el valaki a bölcs jelzőt, és messziről kitűnik pl. azzal, hogy nem dicsekszik vele. A dolgokhoz való hozzáállásából, másokhoz való viszonyából ismerszik meg. Az igazán bölcs már magabiztos, tudja hogy nincs félnivalója, mert meggyőződése sziklaszilárd, biztonsággal használja ezt a talán mindenkori legnagyobb fegyvert.

A Facebook és hozzá hasonló oldalakról nekem az a véleményem, hogy inkább eltávolítják egymástól az embereket. Rengeteg idő elmegy, a cseteléssel, de igazán soha sem ismerik meg egymást ezeken keresztül a felek. Az idő gyorsan elszalad, és ott áll valaki a felnőttkor hajnalán anélkül, hogy igazi barátokat szerzett volna, akikre támaszkodhatna. Egymás teljes(?) kiismeréséhez elengedhetetlen a személyes kapcsolat, és még úgyis sokszor hónapokba, évekbe telhet az. Visszasírom azt az időt, amikor még nem az volt, hogy csaknem minden, -az is, aminek nagyon nem kéne,- számítógépen keresztül van elintézve.

Kihagytam a lényeget, bár gondolom ez a napnál is világosabb: a bölcsesség mindig a jó szolgálatában áll. A fegyvert úgy értem, mint a gonoszság elleni védekezés lehetőségét.

Ha valaki okos, az nem biztos, hogy bölcs is... Erre sok példa akadt már.

Keresik a helyüket, csak saját gondolataik még nincsenek, ezért másolnak olyanoktól, akiknek már van tapasztalatuk ahhoz hogy megfogalmazzanak ezt-azt.

Az a gondom a mai kamaszokkal, hogy nagyon felszínesek, és a zöme nem valószínű, hogy valaha is tovább jut ennél.

Én pl. ma olvastam egy Stephen King-regényben a következőt: "Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni." Ezen a mondaton nagyon jól szórakoztam, a mai kamaszokra pedig különösen áll (habár, ma már valóban kevesen olvasnak könyveket, beleértve akármelyik korosztályt..) Én megrögzött ponyvarajongó vagyok, fantasztikusan bővíti az ember szókincsét, és hihetetlen élményekkel ajándékoz meg, ha jó könyvet választasz.

Ami pedig a közösségi oldalakat illeti, a wiwről két éve töröltem magam, mert egy idő után idegesített, hogy nem marad az embernek intim tere (aki kíváncsi rám, felhív vagy ír egy levelet, de mindenesetre úgy fogja csinálni, hogy arról én is tudomást szerzek. Egy személyiséget úgysem lehet rávetíteni egy adatlapra...)