Napjainkban mennyire jellemző a tájszólásos beszéd? Illetve melyik tájegységekre leginkább?

Aki ma harminc alatt tájszólással beszél, arra azért elég sokan furán néznek. Nem nagyon szoktam hallani velem egykorút tájszólással beszélni, ha mégis, akkor sokszor kiderül, hogy az illető határon túli magyar, ahol a nyelvi elszigeteltség miatt nyilván jobban megmaradtak a köznyelvtől eltérő elemek.

Az én családomban például nagymamámnak nagyon erős nógrádi (palóc?) tájszólása van, de ez a szüleim generációján már egyáltalán nem hallatszik, gondolom ez azzal függ össze, hogy az ő gyerekkorukban már volt tévé, ahol "hochmagyart" hallottak.

Az utolsó részben nem mond igazat.

Szögezzük le, hogy a tájszólás a magyarban még a középkorban sem volt olyan, mint MA egyes országokban (kis országokban) nem értik meg egymást. Magyarban inkább a kiejtésen és eltérő szavakról van szó.

A másik meg az, hogy a tájszólások/tájszavak jellemzően az ország szélein erősebbek (Történelmi Magyarország). Tehát nyugaton és keleten.

Én pl zalai vagyok és vannak olyannkiejtések, amiket én észre se veszek. De jellemzően ez kimerül az "eezésben" pl "e'megyek". No meg a hűttttttttő.

De tapasztalataim szerint nem nagyon vannak különbségek. Pl a palóc az ami kirí. Szerintem.

A saját beszédemre is akkor jöttem rá, mikor székelyföldön voltak és elemezték a bestédemet, hogyha gyorsan beszélek, akkor jön ki jobban.

Ők meg baromi gyorsan beszéltek, na meg a más szavak.

De 100%ig megértettük egymást.

És még annyi, hogy aki fiatalként tájszólással beszél nem feltétlenül mucsai zsákfalusi.

De nyílván, ha kikerül az adott közegből, pl Pestre, ott ki-kikopnak.