A cigányok miért nem tudnak beilleszkedni a magyar társadalomba?

"Nagyon sok cigány ellenséges, rosszindulatú gonosz ember, és tele vannak gyűlölettel!"

Akkor már beilleszkedtek.

Azért sokan be tudnak. Én is dolgoztam együtt cigányokkal, teljesen normálisak voltak.

Akik nem tudnak, azért nem tudnak, mert olyan a környezet. Képzeld el, hogy egy nagyon rossz családba születsz bele: A falu vagy kisváros szélén laktok egy omladozó épületben. Dolgozni legfeljebb közmunkára mennek el az emberek. Iskolába jársz, de senki nem ösztönöz, hogy tanulj (meg senki nem tanult a családodban). Az egyik bátyád most jött haza a börtönből, a másik bátyád meg be van állva a herbáltól. Apád még régimódi, ő csak alkoholt iszik. Nevelni különösebben nem nevelnek téged, ki vagy csapba az utcára.

Ha mindezek ellenére te mégis ki akarsz törni, nem fogadnak be. Nem tudod, hogy hogy kell viselkedni, vagy "szépen" beszélni, vagy konfliktust civilizáltan megoldani, vagy dühöt civilizáltan levezetni. Így csak a saját közeged fog veled szóbaállni, és ugyanide csinálsz gyerekeket is.

Röviden és tömören 1 oka van: Mások.

Te sem tudnál be illeszkedni egy ugandai törzs be.

Mert a magyarság nem fogadja be őket.Azért ellenségesek, rosszindulatúak mert a magyaroktól világ életükben csak gyülöletetbkaptsk. Lényegében egy védelmi mechanizmus ez a viselkedés. Volt egy osztálytársam, egy tipikus kezelhetetlen, fiús,verekedős-kötekedős cigánylány. Annak rendje és módja szerint csúnyán beszélt,fenyegetőzött, bántotta a gyengébb fiúkat és a kissebb lányokat,nem tanult, visszabeszélt,letegezte a tanárokat,5.osztályban,azaz 11 évesen az iskola mögött többször rajta kapták cigizni 7-8-osokkal. Na, és hát a viselkedésének megfelelően minősítették/kezelték,ami egyrészről jogos, más részről ha épp akkor nem csinált semmit akkor is durvák voltak a tanárok.

És azért hoztam fel pont őt, mert legnagyobb meglepetésemre, a ballagás után 8 évvel találkoztam vele. Tiszta,ápolt,elegensan,nőiesen felöltözve, kedves mosoly, kedvesen előzékenyen bemutatkozik(én nem ismertem rá). Általános után nem ment középiskolába, de azóta OKJ-n elvégezte a ruházati eladó szakmát, a Hádában dolgozik, 22 évesen még nincs gyereke. Az én falumba költözött, látom hogy kultúráltan, kedvesen viselkedik mindenkivel.

A hatalmas változás oka: vallásos lett. Jehova tanúja. Elmondása szerint is úgy kezdett érdeklődni az irányzat iránt, hogy a tanúk mikor elmentek náluk hirdetni kedvesen, lenézés,,előítélkezés nélkül , türelmesen beszéltek vele, pedig ő bunkó volt hozzájuk az első pár alkalommal, a gyülekezetükben meg mindenki olysn szeretettel és törődéssel vette körül amilyet még nem tapasztalt. És ugye ez lett az eredménye...

Nem akarok messzemenő követkrztetéseket levonni, de ez a történet is azt bizonyítja, hogy a szeretetnek ereje van, illetve hogy az zud szeretetet visszaadni, aki kap is szeretetet.

Az, hogy mi lesz az emberből, az fejben dől el.

A felemelkedéshez generációk szívós küzdelme kell, ha például valaki értelmiségi családba születik, akkor az apja, anyja, a nagyszülei is mérnökök, orvosok voltak, nyilván nagyobb az esélye, hogy neki is lesz hozzá igénye és megkapja a szükséges támogatást, a taníttatást, meg a mindennapi életben a megfelelő ingereket, motivációt hozzá.

Könyvek veszik körül, az általános beszédtéma, stílus is ilyen színvonalú és még a család baráti köre, a teljes környezete is hasonló, így persze, hogy olyan gondolatvilága fejlődik ki az illetőnek, hogy belőle is értelmiségi válik.

Lehet persze mindenkiből bűnöző, ám ezek már fehérgallérosok lesznek abban is, százmilliókat, vagy milliárdokat lopnak, ha megteszik, a cigányoknak meg marad a tyúklopás, meg a bicikli és a szomszéd veteményesének, sufnijának a megdézsmálása.

Egyes személyek kitörhetnek persze a szegénység és a nyomor szorításából, de mivel a család nagy része abban leledzik, a gyermekeik könnyen visszaeshetnek, mert megszokott dolog a bűnelkövetés, olyan nekik, ha valaki a börtönből szabadul, mintha másoknál leszerelne a seregből.

A szerény kulturális nívó, a tanulatlanság is visszahúz és az emberek általánosítanak, mert nem tudhatják, hogy melyik cigány lopós, melyik nem, így nem fogadnak be senkit, csak esetleg nagyon nehezen, nagyon sokára és talán nem is teljesen.

Nem ostobák pedig a cigányok, sok éles eszű lenne közöttük, de mivel ezt nem kamatoztathatják tanultság és műveltség hiányában, marad nekik a rafkóság, hogyan lehetne könnyen, gyorsan pénzt szerezni, ami valljuk be, másoknak is gyakran eszébe jut, mert senkit nem vonz, hogy éhbérért, fillérekért keményen robotoljon.

Még attól is elég messzi vannak, hogy tisztességes munkával, rendes megélhetésre szert tegyenek, mert ahhoz is valami szakma kellene, de odáig kevesen jutnak el.

A családi és a teljes környezet befolyásoló ereje akkora, hogy mindenki ahhoz igazodik, így már Mária Terézia is hiába próbálta kiemelni a cigányokat a pária helyzetből, meg aztán más időkben más politikai erők, mindig visszaesnek és a társadalom legalján, a periférián tudnak csak létezni, már legalább is a többség.

A zenész cigányok is erősítik ezt e nézetet, nyilván a megfelelő tehetség is kell hozzá, de főleg a motiváció, hiszen sok cigánynak van kitűnő zenei érzéke, de ahhoz, hogy zenésszé avanzsáljon, egy élet kemény munkája kell, amit muzsikusoknál már kicsiny korban játékosan megszerettetnek a csemetékkel és mindenhogy efelé ösztönzik - a hatás nem is maradhat el.

Szokták mondani, hogy a szülők főleg csak iskoláskorig nevelik a gyermekeiket, de ez aztán alapvető meghatározó élmény lesz a továbbiakban, aztán a nevelés szerepét átveszi az iskola, a baráti kör és a teljes közvetlen környezet, így a társadalom alján élő emberek többsége olyan utat tud csak elképzelni a fejében, amit a többségtől lát, tapasztal és érzékel, továbbá a lehetőségei is ehhez igazodnak.

Mindezt csak elképesztő erőfeszítéssel lehet legyűrni, például ha valaki munka után esti iskolában képzi magát, ám ehhez a rendkívüli erőfeszítéshez megfelelő motiváció is szükséges, ami alapnevelésük következtében többnyire nincs meg.

Mert hiányzik a szándék.

Miért is akarnának beilleszkedni, amikor az állam gondoskodik róluk, védi őket, szabadon azt tehetnek, amit akarnak.