Mi alapján büszke valaki a nemzetiségére ill. a honfitársai eredményeire?

A városunk tartott egy eseményt, ami arról szólt, hogy ajnározták a helyi sportolókat (köztük a testvéremet) és állandóan felhívták a figyelmet a helyi mivoltukra(!). Ő is ki volt akadva ezen, ugyanis a település semmit nem tett hozzá az sportkarrierjéhez... Sőt... Gyakorlatilag ingázni alig tudott a rossz tömegközlekedés miatt a két településsel odébb lévő edzésre:D Délelőttönként meg tanulhatott az omladozó iskolában.

Ennek ellenére azon volt a hangsúly, hogy ez a „mi” sikerünk is. A városé.

Nonszensz. Felfoghatatlan ez számomra.

„Ahogy az anya, apa is lehet büszke a gyermekére, illetve fordítva.”

A szülők ideális esetben részt vesznek a folyamatban, ami sikerre viszi a gyermeket. Hiszen ők mutatják a pozitív példát, ők terelgetik a gyereket.

Ellenben, ha a szülő csak megkeserítette gyermek életét, verte, balhézott, majd valamiféle nagyobb sikernél elérzékenyülten közli, hogy büszke... Hát az valami bicskanyitogató.

Szóval ez sem épp márványba vésett igazság:)