Milyenek a verseim? 17L

Nem akarok sokat írni, röviden annyi, hogy van jó pár száz versem, 3,5 éve költök. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy jók-e vagy rosszak. Ezért szeretnék véleményt róluk, ha lehet pár mondatban fejtsétek ki mondanivalótokat, hogy min javítsak, stb. 17 éves lány vagyok. Válaszotokat előre is köszönöm!

(Ha lehet, ezekből 2-t minimum olvassatok el, nem muszáj mindet, ha unalmasnak tartjátok.)

Elveszett...

Uram, mondd meg

Vajon hová tűnt Ő?

Olyan lett, mint egy

Elveszett drágakő.

Miért hull a földre

Mi szívéből árad?

Oh, a lelke tükre

Mint letördelt ágak.

Már nem ugyanaz

Kit régen láttam én

Elválaszt egy arasz

Itt a világ peremén.

Ó, ha megcsókolna

Úgy, mint oly régen

Százszor jobb volna

Eme világon a létem.

Legyek örökre vak

Ha nem látom többé

S ha újból elhagyna

Eltűnök én is köddé.

Legyek nyomorult

Ha nem érinthetem

És megboldogult

Ha nem lesz velem.

Üres legyen elmém

Ha nem gondolok rá

S bolond legyek én

Ha nem akarom már.

Legyek oly szívtelen

Ha nem szerethetem

S legyek nincstelen

Hogyha elengedem.

Legyek néma örökre

Ha nem szólíthatom

Legyek süket örökre

Ha nem hallhatom.

Uram, mondd meg

Vajon hol lehet Ő?

Örökre elveszett

Akár egy drágakő...

Vadrózsa

Drága vadrózsám!

Az első csókomon

Te én velem voltál

S eltűntél alkonyon.

Ott voltál kezemben

Mikor megkaptalak

S félve reszkettem

Amikor elhagytak!

De Te velem voltál

Mindig csak velem

Gyönyörű oltárnál

Fogod majd kezem.

Eljő majd az a nap

S átadlak másnak

Lehetsz hallgatag

S lehetsz Te árva.

Itt vagy én velem

S dúdolod majdan

Magányos énekem

Én velem. Halkan.

Hullt rózsaszirmod

Hányszor hervadtál

Gyönyörű ajándékom

Én nekem Te voltál!

Kezemben tartalak

Az ajándék Te vagy

S majdan odaadlak

Annak, aki megtart.

Elhervadtál ezerszer

De mindig visszatérsz

Te a szépségeddel

Vajon örökkön élsz?

A csónakom vagy

Bármerre sodródom

S ott is leszel majd

Elföldelt koporsómon.

A testem marad itt

Síromon lesz életed

S ha valaki leszakít

Én örökkön élhetek.

Én leszek egy nap

Ki ráhull a koporsóra

S tán én leszek majd

A legszebb rózsa.

Ős

Ti! Ti kárhozott őseim!

Ti alkottátok e világot

Állok szívetek földjein

S rádobok egy virágot.

Bennem folyik véretek

Ha meghalok e percben

Akkor nektek is végetek!

S elszáll jéghideg lelkem.

Viszlek titeket tovább

Amikor én is meghalok

Találkozhatunk odaát

Ti láthatatlan angyalok.

Talán vigyáztok reám

Talán várjátok a csodát

S majd az én unokám

Írni fog nekem is ódát.

Majd egy szép napon

Ereimben folyó vérem

Tán én is tovább adom

S akkor volt miért élnem.

Én is lehetek majd ős

Eszerint élek, remélve

Hogy én leszek a hős

Gyermekeim szemébe.

Ős vagyok, s azzá válok

Én vagyok a kárhozott

S ha más szívébe látok

Egy újabb szívet láthatok.

Mit hagyok én e világra?

Keserűséget, semmi mást?

Várok én is arra a virágra

Abba lelve a megnyugvást.

Hamvaimból nő ki majd

A gyermekeimnek virága

Tudván, hogy jövőbe tart

Életem legszebb világa.

Azt Mondják

Sokan mondják azt:

Az élet értelmetlen

Pedig meghalni az

Gyötrő félelemben.

Sokan mondják azt:

Koromsötét a halál

Pedig az ember vak

Ha örömet nem talál.

Sokan mondják azt:

Igazságtalan az élet

Pedig az ember az!

S nem látja a szépet.

Sokan mondják azt:

A gyűlölet a vezér

És aki még élni akar

Az régóta nem él.

Sokan mondják azt:

Megvárnak az égben

S az élet is addig tart

Míg van vér az érben.

Sokan mondják azt:

Véget érhet minden

S nem kap vigaszt

Se ember, se Isten.

Válassz!

Ököl vagy fegyver?

Válassz! Úgy támadj!

Meddig jut az ember

Ha nincsen támasz?

Tettek vagy szavak?

Légy holtan is boldog

S légy örökké szabad

Ti! Ti átkozott foglyok.

Ölsz, s aztán temetnél?

Mi leszel hát, válassz!

Amit Te nem szeretnél

Abban rejlik a válasz.

Végtelen a lehetőség

Ezen apró kis világon

S mégis elrejtőznél

Ha átlátsz a hibákon?

Légy tiszta, akár a nap

Láss át az embereken!

S ha tehetetlen vagy

Mondd: megtehetem.

Mit akar, ki fölnőtt?

Csatát vagy a békét?

Az, ki háborút győzött

Mondd, vajon él még?

Egyre több a kérdés

Itt van hát, válassz!

Lelkedben az érzés

S szívedben a válasz.

Búcsúzó

Csak egy lábnyom vagyok

A koszos, kemény betonba

Maga után ennyit hagyott

Ki már ott nyugszik alatta.

Az emberből ennyi maradt

-Egy láthatatlan lábnyom

Vajon még más is maradt?

-Csak egy valótlan álom.

Eme kitaposatlan ösvények

Amelyet eltiport a félelem

Régen földre hullt töltények...

Senki nem maradt életben.

Ugyanazon az úton jártam

Amin az elfeledett régiek

Melyek alapján megtalálnak

Odafentről majd az égiek.

Lelkek útközben megtörnek

Az ember pedig megtorpan

A szívnél nincsen erősebb

És mégis az fáj a legjobban.

Egyszer eltávozom én is

Ott marad jelem a betonba

Nem távozom el, de mégis...

És ott nyugszom majd alatta.

Nem élhettünk boldogan

Kijártuk utunkat mindnyájan

S ha meglátod nyomomat

Tudni fogod: én is itt jártam.

Remény Nélkül

Remény nélkül a világ világtalan

Akár csak a föld, mely virágtalan.

Remény nélkül az élet keserves

S ha az marad, szebb sem lesz.

Bizakodni kell, ez az élet szíve

Ez lehet a lét legnagyobb kincse.

Remény nélkül nincs szerencse

S nem volna olyan, mi meglepne.

Remény nélkül nem látni csodát

És a koldus sem kaphat morzsát.

Boldogságot a remény tud adni

És a béna is megtanul szaladni.

A remény megtanított mindenre

Arra is, mit nem tudhat Isten se.

Ez az, mely messze nem száll

S ha nem hiszel benne, megvár.

Hisz nem csak álmokban élhet

Mert a jó is egyszer visszatérhet.

Az ember igazán csak akkor él

Ha a haláltól nem retteg és fél.

Remélve lehet boldognak lenni

Aztán lehet mást boldoggá tenni.

Ki hitetlen, nem örülhet a jónak

S nem tisztel élőt, csak holtat.

A reményt eltapossák a föld alá

Talán ez lenne az igazi kínhalál!

Ki hisz magában, és az életben

Annak a szerencse sem véletlen.

Tán ez volna mindennek a kulcsa

S a világra kevesebb átok sújtna.

Egyszer Visszatér

Visszatér majd egyszer

Mi oly könnyedén elmúl

Akár egy csepp tenger

Mely esőként visszahull.

Visszajő, mi elment már

A valóság hoz álmokat

Akár csak a meleg nyár

Mi tél után meglátogat.

Széttört szív megőrzi

A végetért szerelmet

Ott fog örökre rejtőzni

A könnyes szemekbe'.

Visszajő a halk remény

S vele minden pillanat

Visszahozza a napfény

Melyet elvett a pirkadat.

Vihar sodorta porszem

Gyémántként visszatér

Nem marad a Hold sem

Hiszen egyszer útrakél.

Egy elhervadt virágszál

Majdan évelőként kinő

Hogy az ember mivé vál

Azt megmutatja az idő.

Néha hagyni kell menni

Azt az álmot, mi elkísér

S ha nem is tudja senki:

Egyszer az is visszatér.

Gyertyaláng

Egy aprócska tűz, vagy talán szikra

Mely élete történetét füstjével írja.

Ragyog, mikor boldogok közt lehet

S feketén ég, ha a gyászoló temet.

Csak egyetlen láng, de mégis kell

Ez juttatja a parazsat az égbe fel.

Könnyed hamvát viszi el a szellő

Oly magasra elszáll, akár a felhő.

Egyszer ég, s örökkön megmarad

Még ha fénylő tüzétől is elszakad.

Senki sem tudja, a hamu merre jár

De egyszer otthonához visszatalál.

Moshatja az eső, s fújhatja a szél is

Benne az élet, de megfárad mégis.

Sötét lesz utána, akár a ravatalban

Nem él, de mégis csak halhatatlan.

S ha elalszik majd a gyertya lángja

A szépet többé már senki sem látja.

Bár kialudt, még azóta is ragyog

Minden, amit maga után hagyott.