Megtanulhatok zongorázni?

Zongora tanulok, titeket erdekel egy ilyen oldal?

[link]

Ha eltökélt vagy, megy az. A zongora egyébként is talán az egyik legkényelmesebben tanulható hangszer, de ez nem jelenti azt, hogy belépő szintű hangszer lenne: gondolj Beethovenre, Lisztre, vagy Kocsisra, Havasira, Bogányira... :-) Ha a könnyűzenét szereted, gondolj arra, mennyi együttesnek fontos és karakteres hangszere és zenésze a billentyűs, ráadásul egy csomóféle zenének van zongoraátirata.

12 évesen én is egy 3,5 oktávos szintetizátoron kezdtem, aztán 15 évesen énektanáromnak párszor előadtam "tudásomat", aki azt javasolta, térjek át egy igazi zongorára, mert idővel egyre nehezebb lesz átszokni (több oktáv, más billentyűszélesség, más billentés, a szintetizátoron a billentyűt nyomjuk - a zongorán ütjük, az én szintetizátoromon a hangerőt sem szabályozta a leütés módja stb stb). 16 évesen aztán vettünk egy igazi zongorát.

De ha szintetizátorod komoly tudású, lényegében egy elektronikus zongora, akkor e téren is más lehet már a helyzet - nem keveset fejlődött a technika az elmúlt évtizedekben.

Bátorítalak, hogy ismerd meg a kotta alapszabályait – látom, Te magad is szeretnéd ezt! Ez viszont tényleg ne vedd félvállról, mert ha hibásan ismered meg pl. a kulcsok, az előjegyzések vagy a módosítójelek jelentését, akkor jobb esetben annyi kudarcélményed lesz, hogy kénytelen leszel rájönni, mit rontasz el folyton, rosszabb esetben valami hibásan rögzül, és azt mind nehezebb kijavítani. Javasolom egy-egy jó internetes szakirodalom átrágását a szolfézshoz, de még inkább egy zenetanártól néhány óra vételét. Szerintem az alapszintje egyszerűbben elérhető, mint az autóvezetésé, pár óra okítás és közben otthoni gyakorlás alatt rá tudsz vezetődni az alapokra. Ez persze azért is van, mert autót vezetni nem elég félig megtanulni, zongorázni pedig elég, ha a szabályokkal tisztába kerülsz, aztán ha már félig értesz hozzá, nincs vesztenivalód, ha önállóan gyakorolsz tovább. :-) Nem mellesleg olyan dolgokra is felhívhatja figyelmedet a tanár, mint pl. milyen magas széken és milyen messze ülj a hangszertől, hogy legkevésbé fáradj el. Esetleg a szintetizátorhoz alkalmastól eltérő optimális kéztartásra, ujjmozgásra is rászoktathat. Idővel magadtól is rájössz, csak lassabban. De lehet, Te jobban megérted, mit miért kell csinálnod, ha magadtól jössz rá. A tanár inkább olyan legyen, aki rávezet, ne olyan, aki instruál, és még be is hajtja követeléseit. Kérdezd ismerőseidet, hátha tudnak valakit jó szívvel ajánlani, saját pozitív tapasztalataik alapján.

A hangszeren játszás megköveteli a jó zenei hallást, a jó mozgáskoordinációt, és az implicit memória bizonyos területeinek jó működését. Ezek javarészt agyi képességek, amik kevéssé függenek attól, milyen jó a hallószerved vagy milyen izmokat fejlesztettél – az agyi neurális összeköttetések még felnőtt-, sőt öregkorban is korlátlanul fejleszthetők, csak esetleg tovább tart. Tizenévesként pedig még szó sincs ilyenről!

Ha könnyen memorizálsz neked tetsző zenéket vagy akár dalszövegeket, tisztán fel tudsz idézni sokszor hallott dallamokat, gondolataid üresjáratában azon kapod magad, hogy valamelyik kedvenc dallamod megy memóriádban, illetve ha ügyes vagy matekban – máris lépéselőnyöd van magadhoz képest. De ezek is fejleszthető készségek!

Kottát nem muszáj tudnod olyan folyékonyan olvasni, mint egy szöveget, amit kiskorod óta mindennap gyakorolsz. Lehet, hogy egy énektanár azt is mindenképp be akarná veled gyakoroltatni, hogyan kell elszolmizálni egy dallamot. Ez nekem sem megy, és aki ismeretségi körömben hangszeren játszik, másnak se. (Énektanárt ne vegyünk bele a halmazba. :-) )

Ami sokat segíthet, ha a kotta hangjegyeihez odaírod, milyen hangjegy (C, Cisz, D, stb.), és eleinte a billentyűkre ilyen irodai öntapadós fecnin ráragasztod, hol van a C, D, E stb. Később teljesen automatikussá válik, már nem lesz szükséged a fecnikre.

Ha igazán lelkesen meg akarsz tanulni egy darabot, nem kell, hogy valós időben olvasd hozzá a kottát, mert ugyanúgy fogod kívülről tudni, mint egy énekslágert.

Szerintem az elszánt lelkesedéseden van a lényegi hangsúly, mert (ami engem illet, mint szabadidőben zongorázót) van, hogy egy egyszerű darabocskáról sem hinném el, hogy valaha a fejembe verném, míg vannak olyan darabok, amelyeket úgy tanultam meg, hogy nem gondoltam nehéznek, pedig anno egy kívülálló egészen furcsállta, hogy lehet ilyen relatíve nehéz darabbal kezdeni a zongorázást.

Ne az hajtson, mit vár el tőled egy zongoratanár a következő alkalomra, hanem hogy Te mivel szeretnél előrukkolni magad és családod, barátaid számára, hogy ezt Te elérted, kész vagy előadni.

Akár vedd fel hangrögzítőre is, amit már úgy érzed, jól tudsz. Biztos nem lesz még olyan, mint egy zongoraművészé. De ha élvezed, amit csinálsz, nehezen bírsz ellenállni, hogy abbahagyd a darab gyakorlását, és lesz olyan, hogy már nem a technikára figyelsz, hanem arra a zenei hangulatra, ami előjön a hangszeredből, amikor játszol rajta. Fontos: egyre inkább tereld át figyelmedet a billentyűzet tapintásáról és a billentyűmozgás szemmel követéséről a megszólaló hangokra! Még többet gyakorolsz, és aki meghallgat, már azt fogja gondolni, egy zongorista zongorázását hallja éppen.