Attól igazi művész valaki, ha sikeres?

Nem. Ha sikeres, akkor inkább népszerű. Ettől lehet igazi művész is, de nem feltétlen.

A tömeg inkább a gagyiért van oda, szóval...

""és a tömegízlésre építő siker általában nem hosszú életű."

Én meg pont úgy látom, hogy sajnos de."

Attól függ mit értesz hosszú életű alatt. Tömegízlést kiszolgálók neve nem nagyon szokott évszázadokon át fennmaradni. Gondolom te nem ennyire hosszú távra gondolsz, és akkor igazad lehet.

Egyébként úgy gondolom, hogy a mai világban már tömegméretű sikert csak a tömegízlés kiszolgálásával lehet elérni. De siker az is, ha valaki csak egy szűkebb körben sikeres.

Hosszas fejtegetésbe, példálózásba nem kezdek, de egykét felmerült véleményre írom:

Bizony-bizony gagyi és gagyi között is van különbség, s a tömegízlés kiszolgálása sem csak hitvány alkotást teremt.

Az elmúlt évszázadokban sok olyan festő és szobrász volt, akik a maguk korának tömegtermelés iparosai voltak, s ma külön jegyet kell venni a múzeumon belül, ha látni akarod az alkotásaikat. Pedig semmi mást nem tettek, minthogy a gazdag uraságok szeszélyeit elégítették ki, szakmányban. Kézről kézre adták a hercegek s más hatalmasságok, s meg is gazdagodtak belőle.

Olyan is volt, aki valami mást csinált, önmagának, s nem fogadta el senki őket, s nyomorban haltak meg. Ma műveik az aukciók keresettebbjei, horribilis áron cserélnek gazdát.

"Az elmúlt évszázadokban sok olyan festő és szobrász volt, akik a maguk korának tömegtermelés iparosai voltak"

Ez így van, de a régebbi korokkal kapcsolatban nem is beszélhetünk mai értelemben vett tömegízlésről. Az akkori "tömegtermelés" egy viszonylag szűk körnek szólt, akik kulturálisan magasan felette álltak az akkori vagy akár a mai értelemben vett tömegeknek. Nyilván abban a körben sem rendelkezett mindenki kiváló ízléssel, de mégis biztosított volt egy bizonyos színvonal.