Mennyire fontos a zeneszöveg, ha idegennyelvtudás nélkül is rajongnak az emberek értük?

A szöveg hozzá tud tenni az élményhez, de valóban van, hogy bőven elég a zene is.

Viszont én képes vagyok zenét hallgatni direkt a szöveg miatt, lehetőleg azért a zene is legyen jó, de kivételes esetekben anélkül is megy a dolog. Nemrég találtam egy fickót a youtube-on, aki kommersz dalokhoz tudományos szöveget ad, s bár én nem értem a szöveget, mert az általában kémia s abban nem vagyok jó (a csillagászatiak rendben vannak), mégis kellően elszórakoztat :D

De, az énekhang tekinthető egyfajta hangszernek, ráadásul egy dalban szűkebb értelmű hangszerek is vannak. Mégis, a szöveg is számíthat, sőt koncerten a látvány is... A Rammstein elég jó ez utóbbiban, de az előbbiekben is, a szöveg rengeteget hozzátesz a zenéhez, főleg egyes dalokban, amiket elsősorban a szöveg miatt szeretek, pedig a zene se rossz...

Bizonyos vagyok benne, hogy léteznek halandzsás dalok, ahogy az emberek élvezik a szöveg nélküli darabokat is.

Mikor mennyire. Sok nagy sláger épített arra amit leírtál, egyszer össze is akartam gyűjteni ezeket. Amiből mindenki azt a részt jegyzi meg, aminek semmi értelme, de a dallama ismert, a szöveg meg annyi, hogy la la la, ye ye ye, u u u, vapsuvap, oh oh oh, bum bum bum, na na na, hogy az olyan csodálatos műveket ki ne felejtsem mint a "bum sakalaka..." és a "ding ding dong" :D szóval van ilyen mindenféle előadóknál és stílusban, ami nem is baj, nem ettől lesz jobb vagy rosszabb a szöveg.

Hogy miért nem az egész szöveg ilyen? Mert azért ha nem is akarja mindenki az egész szöveget pontosan érteni, azért keres magának egy vezérfonalat benne, ami alapján beazonosítja mihez kötheti magának. Szöveg nélkül is lehet tudni, hogy egy dal vidám vagy szomorú, mérges vagy szerelmes, de ezeken a szöveg akkor is tud pontosítani, ha valaki nem ért az adott nyelven. Nem véletlen, hogy a legtöbben angolul próbálkoznak szöveget írni, ahogy az sem hogy az angolul írt slágerekben is ilyen végtelenül egyszerűsített szövegek vannak amihez nem kell nyelvismeret. Szerintem akit nem érdekel a szöveg vagy nem tanult angolul, az is ki fogja hallani azokat a szavakat, hogy love, forever, you and I, baby, cry, no no no... De ha olyan szöveg van amit egyáltalán nem értenek adott nyelven, ahhoz meg kitalálnak, belehallanak valami "értelmezhetőbbet" még ha ugyan úgy értelmetlen marad az egész akkor is. Kell egy kapaszkodó. Ha elég lenne az ének dallama, akkor azt tényleg el lehetne játszani hangszeren is. És abban igazad van, hogy az énekes hangja is egy hangszer, éppen ezért ha nem lenne szövege, akkor instrumentális lenne a zene. De még az ilyen műveknek is szoktak címet adni, ami mégiscsak egy szöveg, a dal része akkor is ha azon kívül van és nem benne.

Olyan dalt írni ami szándékosan nem szól semmiről tényleg nagyon nehéz lenne. Mintha megkérnének rá, hogy ne gondolj semmire, de tényleg semmire (én ilyenkor mindig a Szellemírtókra gondolok), és aztán ezt meséld el másoknak is. Ha semmiről sem szól, akkor nincs mit elmondani, ha meg van mit mondani, akkor nyilván azt szeretnéd, hogy értsenek.

Ma már azért elérhető a szöveg az internet világában. Én jórészt értem az angol szöveget, bár énekben vannak olyan hajlítások, elnyelnek hangokat, hogy szokott lenni fehér folt. Olyankor kikeresem a lyrics - et, olvasva már 99 % - ban értem, és minden világos. Ez nem utolsósorban nagyon jó nyelvtanulási, gyakorlási lehetőség. Nekem egyértelműen hozzátesz a dalhoz, ha értem is.

Annó, '90 előtt kevesen tudtak angolul, csak találgattuk a dalszövegeket, ebből volt egy csomó vicces félreértés.

[link]

5.

Na, ez a link nem jött össze. "Levelet kaptam, lájf" úgy érdemes megkeresni. Van ott egy kis válogatás az angol dalszövegek félre - értelmezéséről, magyarosításáról. Én sokat röhögtem rajta.

Bizonyára a rock/pop/rap zenékre értetted a kérdést, de nekem mégis az ugrott be, hogy az elmúlt pár száz évben készült számtalan instrumentális "világsláger".

/pl. Dvorák Újvilág szimfóniájában sem sok duma van/ ;)

Bizony, én a könnyűzenében is megutáltam a nyálas, vagy semmitmondó szövegeket és olyanokat kezdtem el inkább hallgatni, amiben nincs is, vagy csak nagyon kevés ének van. Érdekes módon ezeket ma is kedvelem.

A szöveg és az énekhang - ha kiváló - tényleg adhat hozzá az élményhez, de ahhoz is hozzájárulhat, hogy az ember megunja, hogy lejáratódjon a sláger, ha kifut.

A komolyzenét szeretem, amíg az operák többségét meg nem.

Az instrumentális zene világa egyértelműen egy magasabb kategória, amibe nem is hiányzik a szöveg, beszél a zene, pont úgy jó, ahogy van.

Feltéve, ha jó.