Leírnátok kérlek a benyomásotok erről a versről? A fióknak irtam, nincsenek költői ambícióim, de azért érdekelne, mit gondoltok róla.18/F

Az elrobogó tájból próbálva megragadni a lényegest

cikázó pupillámból a sok apró élest

elmostad és lett teljes homály

Ott ültünk egymással szótlanul.

élés kanyarból belém gázolva

csordultig újra alkottál

szétszedve nem szűnő huzatoddal

új dimenzióba hoztál

eltűnt kátyúm a magány

aszfaltomon táncoltál

átéltve ezerszer utunkat

szálva mese-ösvényen

a sors bizonyítja létezését

ez a diszharmonikus variátor

halmozva most az idillt elém

ilyen kegyetlen játékkal

a legnagyobb öröm és bánat

nem lesz semleges

ilyen gyönyörűen játszva

Ott ültünk egymással szótlanul.

mégis megtölti

lelked lelkem pizsamába bújt

nyári napsugár

hajnali párna

dinnye illata

formátlan mestermű

de ott él bennem

meg sem élt emlékek

legtisztábbak, őszintébbek

mint gyerekkori énem a Jézuskát várva, aki most tényleg eljött

veled mindent elém tárva

Ott ültünk egymással szótlanul.

s talán először, beszéltem

a túlérzékeny fiú, aki most először találkozott olyannal, akivel én

nem mint lányt szeretlek

hanem mint embert

lelkem régóta ismer

de nem tudom hogy kell

annyira fontos vagy, félek elrontom

mert már előbb láttam, milyen lehetne

elmerülve mosolyodba

Ott ültünk egymással szótlanul.

belefáradtam már a számonkérésembe, ott volt benned az, amit tőlem magamtól fokozatosan elvettem, és Te egyszerre megadtad léteddel legszebb elfeledett

álmom sír álomba, elégett cigi

de nem dobom el, nem gyújtok rá újra

csak a befejezetlen lehet tökéltetes

a stáblista pörög le előttem csupán

a többit érzem, eddig csak művészet

más világból jöttél megmutatni a lényeget

aztán kiszálltál és vitted magaddal legjobb önmagam

Itt ülök egymással szótlanul.