Akik írtak már verset: ti mit éreztek, amikor verset írtok? Ti képesek vagytok visszafojtani? Eddig hány verset írtatok? Éreztétek már emiatt különcnek magatokat? Valahogy meg lehet szabadulni a "költő tehetségtől"?

Mit akarsz visszafojtani?

mi van, nincs egy kis ceruzád és egy darabka papírod? Miért kéne elfojtani? Írd le, ami "jön" - és kész. Majd később eldöntöd, hogy kidobod, vagy beteszed az írásaid közé, alkotás közben nincs kritizálás, az egy más tudatfolyamat, mert akkor el kell távolítani a tárgyat magadtól, hogy rátekints, míg alkotás lényege, hogy az alany és a tárgy eggyé válik. Naponta írj naplót is. Én így csinálom, nem érzem "különcnek magam", nem tudom hány verset írtam, Nem kell semmitől "megszabadulni", a viaskodás még jobban beleköt a dolgokba, a rossz dolgokat csak "el kell engedni"

Megbocsátok.

Azt érzem, hogy jó nekem, hogy kiírom magamból a gondolataimat, érzéseimet. Éppen, hogy nem akarom visszafojtani, hanem pont az a lényeg, hogy kijöjjön. Kb 200-at. Nem. valahogy biztos meg, de nem kell tőle megszabadulni.

Attol még hogy irtál pár darab verset, nem vagy művész.Attol még hogy irtál pár darab verset, nem feltétlenul vagy tehetséges.Én is irtam már elég sok verset, de csak akkor irok, ha szomoru vagyok, vagy ha olyan történt velem, amit szerintem érdemes leirni (de ezek is általában eléggé letargikusak) azért van ez igy, mert igy dolgozom fel a nyomaszto érzéseket, de ennyi. Nem másoknak irok, hanem magamnak és magam miatt. Nem "szabadulok meg semmilyen költői tehetségtöl" mert..miért is? Ha nem akarok irni, akkor nem irok és kész, de attol még hogy én irok, nem vagyok kulonb vagy feljebbvalobb másoknál.Egyébként több ember ir otthon a kis fuzetébe, mint gondolnád :) Nem vagy egyedul, és irj ha jolesik.