Ti hogyan kezdtetek írni?

Szerintem amíg ilyen kérdesek merülnek fel benned, addig ne kezdj hozzá, mert nem fog mélyről jönni, könnyen menni, csak egy görcsös, erőltett valami lesz.

Az én fejemben, amióta csak az eszemet tudom vannak sztorik, karakterek, abból egyet írok már egy jó ideje, de csak akkor folytatom, ha van hozzá kedvem, hangulatom. Muszájból sohasem dolgozom ilyesmikkel.

Ha nem tudod, miről írj, akkor itt le is zárhatjuk a dolgot. Ez a legelső, ami miatt valaki írni kezd: van mondanivalója valamiről. Nem azért írunk (jó esetben), mert el akarunk adni valamit, hanem azért, mert azt akarjuk, hogy mások is megismerjék a gondolatainkat, van egy történetünk, amit el akarunk mesélni.

Amíg nincs történet, a műfaj és a terjedelem meghatározása másodlagos. Olyan, mintha az esküvői ülésrendet tervezgetnéd, de nem ismersz senkit, aki hozzád menne/elvenne.

Bár műfajt írsz, szerintem te a zsánerre gondolsz. Érezned kell, milyen formában tudod elmesélni a történetedet és azt is tudnod kell a (természetesen már meglévő) vázlatod alapján, mekkora terjedelmű lesz, belefér-e 50 oldalba vagy inkább háromszázba.

Tehát első körben legyen egy alapötleted, amire felépíted a teljes történetet. Itt már látni fogod, hogy ez fantasy, krimi, romantikus vagy éppen horror. Ezután írj egy vázlatot, amelyben röviden, lépésenként összefoglalod a cselekményt, ki merre megy, mit csinál és ez hová vezet. Ha az elejétől a végéig megvan a vázlat, akkor mondjuk a hópehely-módszer szerint kifejted és megírod a művedet.

"Elsősorban az a gondolat tart vissza, hogy túl sok jót olvastam már, és ezektől nem tudok elvonatkoztatni, hiszen én nem tudnék olyan jól."

Ez szerintem mindenkiben felmerül, én is szoktam arra gondolni, miután elolvasok egy igazán jó könyvet, hogy micsoda tehetsége van ennek az írónak és én valószínűleg nem tudnék ilyet alkotni. De aztán arra gondolok, hogy nekem nem is kell ilyet alkotnom, nekem a saját történetemet kell elmesélnem a saját stílusomban és abban értelemszerűen én vagyok a legjobb.

Ha csak, azèrt akarsz írni, mert tetszenek a tehetsèges emberek művei, de te azt se tudod, hogy milyen műnemben, műfajban mit, hogyan alkoss, akkor ezt engedd el. Amíg ilyen kèrdèseket teszel fel, nem elèg, hogy magadban, hanem mèg ki is írod, akkor ez nem neked való.

Viszont előfordulhat, hogy tèvedek, egyszer elkap tèged egy ihlethullám ès írsz valamit, ami első műnek nem is lesz rossz.

Èn egèsz kölyökkorom óta èrdeklődök az írás iránt, mindössze tizenkèt èvesen már komplett regènyelkèpzelèseim voltak, amik olyan összetettek voltak, hogy nem tudtam volna mèg akkor megfogalmazni. Azóta rengeteget csiszoltam rajtuk, ès már vannak vázlataim. Az, hogy mikor lesz belőlük kèsz mű, mèg egyelőre nem tudom.

Azonban alkotok sok műfajban, verset 13 èves koromtól írok, novellát 14-15, forgatókönyvet 16, haikut 15, azonban most nem règ neki kezdtem egy parafrázisnak is, de szerintem az lesz pár èv mire elkèszül teljesen.

Az, hogy mièrt csinálom, csupán annyi a válasz rá, hogy èrzek magamban tehetsèget, kèrtem már kritikát hivatásos költőtől is, ès cèlom a közeljövőben kiadatni az első verses kötetemet.

Ha ihlet jön azonnal leírom, amint van rá alkalmam, mèg, ha èjszaka felèbredek ès akkor jut eszembe valami, akkor is.

Van, akinek keretek kellenek, úgy könnyebben elindul a gondolkozás. Adjak? :D

Írj egy 16 éves fiúról, akinek van egy titka. Ám ezt megsejti valaki. Legyen novella. És legyen benne az a három szó, hogy perec, zokni, élmény.

Hajrá! :D

Csatlakozz a Merengőhöz :)