Mi a véleményetek azokról a művészekről, akik fotókat rajzolnak le/festenek digitálisan vagy tradicionálisan? Ugyanúgy megállják a helyüket azok az alkotások is mint azok amiket saját kútfőből készítenek?

A legnagyobb festők is használtak különféle trükköket a munkát segítendő. Pl. négyzethlót rajzoltak a vászonra, s volt azonos beosztású keretük. Ezen át nézték a tájat, s így festettek.

Amióta létezik fotózás, azóta fényképek alapján is dolgoztak. Persze ezek a képek kifejezetten a festményhez készültek. Nagyon kezdetleges dagerótípiákról beszélek, vagy üveglemezekről.

Ma persze ott van a digitális kamera.

Nem ez a lényeg. Tehetséges legyen a művész, s akarjon is mondani valamit. A többi csak eszköz.

Persze, aki talál mondjuk az interneten egy szép fotót, s azt lemásolja, az akkor sem művész, ha egyébként kiválóan kezeli a ceruzát, krétát, ecsetet.

Abban nincs igazad, nogy a modern festők nem alkotnak értékeset. Persze a festékesvödördobálókat én sem tartom alkotó embereknek.

a válasznak több szintje van és egyáltalán nem biztos, hogy kell, lehetséges, vagy érdemes egyértelmű ítéletet hirdetni, hogy ki és mitől művész. mindenkinek meg van a maga véleménye róla és ha a vélemények eltérnek, attól nem kell, hogy egyik vagy másik szükségszerűen tévedjen. a művészetben épp az a szép, hogy mindenkinek más tetszik, mindenki mást tekint művészetnek és mindenki megtalálhatja a neki tetsző dolgokat - ideális esetben meg ettől még nem kell feltétlenül lehúzni mindenki mást, akiknek a művészete kevésbé tetszik neki.

én sem szeretem annyira a modern művészeti alkotások zömét (Picasso modern kubista képeit sem, jobban tetszenek, amiket hagyományos valósághű ábrázolással készített), de ettől még elfogadom, hogy sokan vannak, akik az újítását tartják fontosnak.

az is egy fontos képeszség és alkotói készség, hogy valaki jól le tudja másolni a valóságot. hogy ezt milyen precizitással és részletességgel, vagy milyen technikákat választva teszi az lehet tehetség kérdése is, de ugyanúgy lehet szándék, választott technika, műfaj és stílus kérdése is. akárcsak az, hogy mennyire pontosan ugyanazt ábrázolja, amit lát a valóságban, vagy mennyit változtat rajta a saját belső látásmódja szerint.

létezik egy olyan elég szigorú nézőpont a művészek között, hogy aki pont ugyanazt, pont ugyanúgy lemásolja, amit és ahogyan lát, az nem alkot, nem művész, csak másoló. szerintük a művészet ott kezdődik, ha a saját véleményedből, személyiségedből, látásmódodból is hozzá tudsz tenni valamit a valóságban mások által is látható dolgokhoz és úgy tudod visszaadni a dolgokat, ahogyan senki más nem képes arra, csak te. hiszen ettől lesz egyedi és művészi az alkotásod.

különösen a fotózás megjelenésekor (de azóta is) nagyon sokan pont ezért kritizálták a fotózást, mert a fotó alapvetően nem tesz hozzá semmit a valóságban látható dolgokhoz, csak gépiesen leképezi, lemásolja valamilyen hordozóra (korábban filmre, ma már digitálisan) a látványt. persze a fotózást is lehet több féle módon és szinten űzni, így a fotóművészeknek sikerült (van akivel továbbra is csak többé-kevésbé) elfogadtatni, hogy a fotózás is lehet művészet. hiszen a fotós is képes lehet már a képkivágás, látószög, nézés irány, téma és pillanat megválasztásával is hozzáadni sajátos nézőpontokat és véleményeket egy képhez, amit a valóságban nem biztos, hogy bárki más is észrevett volna. arról nem is beszélve, hogy a különféle optikai, fény, élesség és egyéb hatásokkal pláne lehet fokozni a fotók kifejező és véleményformáló erejét is. szóval azért kijelenthetjük, hogy még a fotózással sem feltétlenül gépies a másolás.

a fotóról festésnél pont ugyanez a kérdés vetődik fel sokakban, hogy vajon csak gépiesen lemásolja a festő a fotót, vagy hozzá is tesz-e magából valamit, mennyire változtat a festés során a fotón megjelenő dolgokon. továbbá az sem mellékes kérdés, hogy a festő készítette-e a fotót, vagyis a fotónál ő maga választotta meg, hogy mi és hogyan jelenik meg a képen, tehát az a kép is a saját alkotása, a saját látásmódja jelenik meg benne és aztán csak a médium váltás miatt festi le a saját fotóját, hogy ne emlékezetből kelljen hosszabb ideig dolgoznia rajta.

ha viszont egy festő valaki más által készített képről másolja a saját képét, az már felvet szerzőjogi kérdéseket is és innentől már nem csak egyszerű magán vélemény, vagy művészeti megítélés kérdése, hogy másolás-e, hanem szerzőjogi kategória, amiért akár bíroságra is mehet és akár kártérítésre is kötelezhetik. egy más által készített fotó készítőjének engedélye nélkül festményre sem lehet csak úgy lemásolni és hogy mennyire változtat tartalmilag az átdolgozás az eredeti képen és hogy ettől már új műnek tekinthető-e, vagy csak az eredeti felhasználásának, az már elég nehéz kérdés, amiről a bíróságnak van joga dönteni - kivéve persze, ha a fotó készítője és a festő meg tudnak erről bíróság nélkül is állapodni...

[link]

Szerintem jó dolog ha valaki képről is tud arányosan s precízen alkotni, ez is része az arányérzék fejlesztésének, de teljesen más ha pl előtte lévő 3D ből alkot 2D t.

Nah meg a kamerák picit torzítják a térbeli képet. Pl egy adott beállítást lerajzolsz s megpróbálod lefotózni ugyan abból a nézet/távolságból, mint ahonnan a szemeddel nézted, de figyeld meg: kicsit más arányok lesznek.

Miért? Mert a szemünkből 2 van - 2 nézetet s nagyobb szögben látjuk be, viszont a kamera csak 1 nézőpont.

De vannak helyzetek, amikor én is használom a 2D megoldást pl egy utazáson lencsevégre kapott háttér stb.

Azokat picit elítélem, akik adott dolgokat 100%ban fotó szerűen megalkotnak. Sokkal egyedibb és szebb dolgokra "pazarolhatnák" a tehetségüket.

Pl egy ideális arc megalkotása, kreatívabb kivitelezés stb.

Valahol az ilyen egy az egyben "megalkotom fotó szerűen" téma a modern gépek mellett felesleges szerintem.

Kevesebb is rá a kereslet.

Egyik szókimondóbb vendég:

"mint munka gyönyörű, de minek venném meg azt, amit lencsevégre kapva megkapok"

Akkor gondolkodtam el, van benne valami.

Nem nézem le, csak tudom, hogy olyan képességgel még szebbet lehet alkotni. :)

Sokat változtam stílusban is. Olyat kell kínálni a szemeknek, ami érdekes s nem a megszokott számukra.

Vannak olyan "művek" amik számomra visszataszítóak s fogom a fejem, hogy művészetnek hívják.

Pl a nő a vaginájából nyomja ki a festéket stb ... -.-"

A klasszikus reneszánsz meg barokk művészetre is az jellemző, hogy szigorú anatómiai ismeretekkel, fejlett térérzékkel, realista módon a valóság alapján festenek, DE egyben túlgondolják azt, hozzátesznek valamit a fantáziájukból is. Számomra ez a legértékesebb művészeti forma, ami a kortárs művészetre is hatással van, manapság is készítenek ilyen törekvésű képeket. Tehát kombinálni lehet a valóság leképezést és a saját belsőképek kifejezését is.

[link]

Ha valamit leképezünk, azt nem föltétlenül "másolásnak" gúnyolnám. A korabeliek is elszántan tanulmányozták pl. az anatómiát, a valóság képének megértésére törekedtek, nem csak egyszerűen tükröztetni akarták azt. Voltak olyan művészek akik ehhez bonclaborokban vizsgálták az emberi testet, hogy jobban megértsék.

Óriási különbség van aközött, hogy valamit felületesen lemásolok egy berögzült perspektíva alapján, vagy közben arra törekszek, hogy kiemeljem a tulajdonságait (ehhez is a kútfőm szükséges), pl. körbejárom az adott képet, hogy jobb rálátásom legyen, így az eredmény még a szabadszemmel látott képnél is élesebb, pontosabb kép. Pl. ha lefényképezel valamit, vagy csak szabadszemmel nézed, akkor a kép bizonyos része elhomályosul, bizonyos dolgok háttérben maradnak, mások kiélesednek. Ha megnézel egy Jan Van Eyck festményt, akkor azt látod, hogy még a háttérben lévő legjelentéktelenebb kis apróságok is tökéletes pontossággal vannak kidolgozva, hol ott az ember nem úgy látja őket, nem lát ilyen precízen.

[link]

[link]

Bár emellett más művészeti ágakat is értékelek, én nem szabnék gátat senkinek abban, hogy hogyan fessen:)