Mondanátok véleményt? Kaptam néhány kritikát, ami alapján próbáltam csiszolni rajta. Ez az első versem, talán egyszerűek a rímek, csak kiírtam magamból, amit érzek.
Gyönyörű barna szemed,
Ha láthatnám még újra,
Áthatolt halott lelkemen,
Gyógyír volt minden búra.
Vágyom puha szádra,
Oltotta örök szomjam.
Nem gondolok másra,
Csak mennyire tompa
Az emléke már a csóknak,
A perceknek, mit loptam.
Csillogott szemed bóknak,
Örültem, éreztem, voltam.
Beleremegett a testem,
Oly szorosan simultál.
És éreztem a lelked,
Tudtam, belém bújnál.
Én lelőttem e madarat,
Szárnyát szegte, régen.
Nem volt benne akarat,
De volt benne az égben.
Repültünk az éjben,
Repültünk a szélben,
Nem kellet senkinek
Hazudni a létben.
Fekszem, fognám kezed.
Szívem oly szaporán
Ver, sehol nem lellek.
S mikor álmod ér véget,
Szeretném, azt érezd,
Szoríts magadhoz kérlek!
Az első válaszoló nagy arc. Ettől függetlenül szerintem írj verset. Van benne erőltetett rím, de nekem tetszik.
Az első versszakban nincs kivetni való, megfogja az olvasót az indítás.
A második jó lenne, de az a "tompa" nem illik oda.
Harmadik rendben van, viszont a negyedikben a belém helyett hozzám-ot írnék.
Ha jól értelmezem, a madár a szerelem metaforája, és azzal, hogy lelőtted, tönkretetted vagy visszautasítottad ezt a szerelmet. Ha eltaláltam, akkor nagyon tetszik ez a rész, szép hasonlat.
A vége is tetszik, talán csak az utolsó sort cserélném ki valami másra..pl. "hogy újra kettőnk parazsa éget."
De ha neked így tetszik, akkor figyelembe se vedd a szubjektív véleményem, tulajdonképpen nekem így is tetszik. Gratulálok hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!