Ti mit gondoltok arról hogy valaki zenész?
Nagyon sokat írtam, de szerintem izgalmas, érdemes elolvasni :D
Zenész vagyok (klasszikus) és sajnálattal tapasztalom hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi kik is vagyunk, mit művelünk, és mekkora erőket fektetünk be azért hogy például egy szimfonikus zenekari koncert jól sikerüljön, ami nekünk mindennapos. Még tanulom ezt a szakmát, így közel sincs teljes képem az egészről, de már én is elég dolgot átéltem ahhoz hogy ezt leírjam. Sokat hallottam hogy a komoly zene veszít az értékéből. Gondoljunk azokra az emberekre akik este 7-kor elmennek színházba, mert úgy illik független attól, hogy mit is fognak látni, hallani. Ők a sznobok, akiket még a zene se biztos hogy érdekel, de elmennek meghallgatni mert az módi. Ők még csak bele se gondolnak hogy mi tulajdonképpen kemény fizikai munkát végzünk ott zsebünkben több diplomával és még több szerzett tudással. De ez így van rendjén, nem aki színházba jár annak a zene a lényeg ő azt hallgatja és jól érzi magát, mi meg örülünk ha jól sikerült a koncert, mert így nem okoztunk csalódást. Engem csupán az bánt, hogy a laikusoknak fogalma sincs arról, hogy mi mit is csinálunk valójában. Vissza értem a kezdő témához :) Nekem a szüleim laikusok, és még ők sem tudják teljesen hogy én mit is csinálok. Nagymamám mindig kérdezi, hogy hogy megy a trombitálás. Én mindig azt válaszolom hogy kürtös vagyok. A mama kicsit sem butult el 70 éves korára :) Apám is mindig mondja amikor megyek vissza az iskolába hogy tanuljál! tanuljál! Könyörgöm, zeneművészeti egyetemen nem tanulni kell, hanem gyakorolni éjt nappallá téve. A családomnak fingja sincs róla, milyen ez zenésznek. A diplomakoncertemet könnyezve hallgatták végig. Ők rájöttek, hogy nem tudták, hogy én ilyet is tudok. És akikkel eddig találkoztam laikus emberrel és mondtam neki hogy zenész vagyok úgy vettem észre, hogy nem nagyon értékelik ezt. Ilyenkor úgy érzem, több tekintélyt kapnék ha azt hazudnám hogy orvos vagyok. Vagy valami. Az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy egy zenész élete véleményem szerint ugyan olyan stresszes mint egy orvosé, bár zenésznek lenni rosszabb mert amíg tanul egy zenész ember és változik és felnő, addig olyan stressz hatások érik amik úgy megváltoztathatnak valakit, hogy azt többen nem köszönik meg. Én néha szégyellem magam amikor egy vizsgán sorban állok egy rakat orvostan hallgatóval és azt hallgatom, hogy az ő szabadon választott tantárgyuk nehezebb mint az én szigorlatos tantárgyam. És hogy nekik szigorlatra 6000 oldalakat kell tanulni. Kitudja lehet félre hallottam az a 6000 oldalt, de elgondolkoztam azon hogy én is ugyan olyan egyetemista diák vagyok, és én nem tanulok annyit mint ők, én csak bemegyek reggel az iskolába számra veszem a hangszert befújok, kimegyek cigizni, aztán fújok egy órát, utána még egy cigi aztán kávé, még egy óra aztán ebéd, utána még 6 óra a suliban hol gyakorlással hogy bármi mással eltöltve. Nekem ez nem megerőltető. Viszont amikor "bevetés" van, jönnek a koncertek akkor előtte mi sokat próbálunk napi 6-7 órákat. Nem túl kellemes, egyrészt mert unalmas, mert ha a vonós kar nem tud valamit a rézfúvósok hallgathatják, hogy ők próbálják eljátszani azt amit már egy hónapja odaadtak nekik. Mi csak ülünk és tetriszezünk, szegény harsonások. Nekik sok mű van ahol csak egy hangjuk van :D Másrészt, ezek a próbák nagyon hosszúak, és stresszesek, mert ha valaki elront valamit akkor miatta állnak meg. rosszabb esetben elit zenekarokban a karmester is megkérdezi tőle hogy tud e egyáltalán játszani a hangszerén, és ha tud és elrontotta akkor mit keres ebben a zenekarban. Minél nívósabb zenekarban játszik valaki annál jobban meg kell erőltetnie magát hogy teljesítsen és annál jobban stresszesebb a dolog. Elit zenekarokban nincs ennyi próba. Ott megvan adva hogy lesz ekkor koncert előtte lesz három próba nézzétek át. Ha nem megy akkor viszont látásra. Ott nincs olyan hogy bocs ma rossz napom van és nem szól olyan jól. Viszont látásra. Ha egy ilyen zenekarban ahol németül beszélnek, megszólítod próbán a szólamtársad magyarul, hogy mit mondott a karmester mert nem értetted teljesen, akkor mehetsz fegyelmire és viszlát. Persze ha nem gyakorol az ember annyit és olyan minőségben ahogy azt kell akkor ezektől a zenekaroktól megmenekül. Viszont akkor a vele járó havi 15000 eurótól is. Egy zenész aki zenéléssel akarja keresni a kenyerét, igen sok "szart" másképp nem tudom jellemezni, kell átélnie, mint azt bárki is gondolná. Az egész egy versengés, aki jobb azt veszik fel a zenekarba. Egy állásra rengeteg jelentkező van és csak a legjobbat veszik fel. Egy zenész nemtudja megmondani hogy mikor lesz háza, felesége, gyerekei, mert folyton vándorol, turnézik. Emiatt egy nagyon jó kapcsolatom ment tönkre, akkor még butább voltam és azt hittem, hogy lehet tervezni már előre. Közel sem. Mindezt rengeteg ember nem tudja. És ha ránéznek vagy gondolnak egy zenészre akkor nem azt embert látják akit ők elképzelnek. Kicsit jobban elmerengtem a gondolataimba mint számítottam rá. Be akartam mindenkit iktatni abba hogy milyen egy zenész élete. Persze mindezt csak nagyon nagy vonalakban tudtam leírni. Ha valakinek esetleg van kérdése vagy bármi nyugodtan tegye fel.
válasza: válasza: válasza:Nahát, régen én is kürtöztem (hadd kérdezzem meg, te kinél tanultál?).
A kérdésedre válaszolva a művészek általában kicsit érzelmes, néha lilagőzös emberek, amint azt a kérdező is bizonyítja, de ez így van rendjén! (Én most természettudománnyal foglalkozom, én az érzelmeimet nem tudtam annyira belevinni a kürtbe, hogy különlegesen jó legyek benne. Sőt túl sok érzelmem sincs igazából.)
Egy zenész ismerősöm úgy fogalmazott, hogy "a zenészélet cigányélet", magyarul nincs biztos pontod. Kürtösöknek mondjuk ilyen szempontból szerencséjük van, mert ahhoz képest hogy mennyire lenne szükség, kevesen vannak. Gondolj bele ha tubás lennél mondjuk, amiből lehet hogy csak egyre van szükség egy zenekarban.
Koncertekre meg nem csak sznobok járnak, akik nem értekelnek téged. Bartók rádiót sem csak zenészek hallgatják, sznobkodásból meg végképp nem hallgatnák. Rengeteg ember van, aki valamikor foglalkozott életében a zenével, nem sznob, de nem is tök laikus, az tudja értékelni is.
Az igaz hogy egy popsztárnak nagyobb közönsége, de ez nem újdonság. Bach és Mozart korában pl. egészen szűk réteg mulatsága volt a komolyzene. Vagy gondolj arra amikor az operákban ha épp unalmas rész ment, nem volt kötelező a karzaton ülni, vissza lehetett vonulni lakmározni meg italozni.
válasza:Végigolvastam mert azt hittem a végén rájövök, hogy mégis honnan gondoltad össze mindezt. Egyáltalán miért gondolod, hogy mások azt gondolják amit gondolsz, hogy gondolnak? Nekem fogalmam sincs mások mit gondolnak ha elmondom mivel foglalkozom, de nem is érdekel. A családom meg egy az egyben olyan ahogy leírtad, semennyi év nem volt elég nekik, hogy el tudják mondani mi a végzettségem vagy mivel is foglalkozok, így azt sem értik, hogy ezen belül mikor milyen szinten teljesítek. Amiket leírtál létezik minden szakmán belül. Másképp, máshogyan, de te sem tudod átélni helyettük, te sem gondolsz bele az összes nehézségbe és buktatóba, na meg hát minek is. Ha azt gondolod ez a laikusokat annyira foglalkoztatja, írj róla blogot vagy akármi, majd akit érdekel megnézi. Téged érdekel nálunk mennyi f...ságot kell kibírni nap mint nap? De hogy válaszoljak az eredeti kérdésre is:
"Ti mit gondoltok arról hogy valaki zenész?"
Már a zenész szóról is kétféle elképzelésem van, az egyik a hivatásos zenész, a másikat nem is tudom hogy nevezzem, mert az hogy hobbizenész az valami borzasztó kifejezés erre. Az a lényeg, hogy vannak akik megtanulnak hangszeren játszani profi szinten és vannak akik tudnak bánni a hangszerrel élvezhető szinten. Ezen belül nehezített kérdés, hogy melyik mitől lesz művészet, de igaziból engem ez sem szokott túlzottan foglalkoztatni, el tudom dönteni magamnak mi mitől tetszik vagy nem. Ha muszáj arról beszélni, hogy mi mekkora tekintéllyel jár, arra csak azt tudom mondani, hogy szerintem te sem a foglalkozását tiszteled valakiben. Ha már orvos példa volt, ott is azokat tisztelik akik emberként is megállják a helyüket, pedig esetükben még akár függetleníthető is egymástól a szakmai tudás és a jellem. Egy zenészről ez már sokkal kevésbé elmondható. Azt mondod zenész vagy, sokat tanultál, még többet gyakoroltál, és rendesen melóznod kell egy-egy koncert előtt és alatt. Te ott egy olyan eszköz vagy, ami az adott hangszerből elvárható szinten meg tudja szólaltatni a szükséges hangokat. Értéke az egésznek pontosan azoktól a dolgoktól lesz, amikről itt végig panaszkodtál. Attól, hogy az összes többi hangszer is úgy és akkor szólal meg amikor és ahol kell neki. Ez az amihez kell az emberből a kitartás, fegyelem, türelem, együttműködés aminek eredménye megmutatkozik egy előadásban. És mi, laikusok ezt el is várjuk. Ha nem így lenne, megelégednénk egy számítógépes programmal, ami tökéletesen, tisztán, ezredmásodpercre pontosan oda teszi a hangokat ahova kell, beülnénk egy tökéletes akusztikájú terembe, és meghallgatnánk mit dobott a gép. Önmagában az, hogy valaki profi szinten megtanult játszani egy hangszeren, legyen akármilyen virtuóz, belőlem sajnos nem vált ki több elismerést mit egy tükörsimára glettelt fal vagy egy halom élére vasalt ruha. Viszont bárki, bármilyen szinten és mindegy milyen eszközön keresztül adni tudott magából valamit ennek a világnak, azt tisztelni fogom ezért.
válasza:Nem azt kell elgondolnod, hogy szerinted mit gondolnak/mondanak az emberek. Én szeretem őket kérdezni s sokszor elég szűkszavúak s megkérem, mondja el kicsit jobban kifejtve.
Azt vettem észre, hogy az emberek nagyrésze cső látású/zárt elmével élik az életüket. Ez is egy hosszú téma. Csak egy pl: Bemennek megnézni a Kaptár utolsó részét s el vannak ájulva milyen jó volt. Hmm megnéztem s kifagytam mennyi bakival van tele az a vacak... sokan csak agy nélkül végig néznek s hallgatnak dolgokat.
Nos a zene. Számomra mindig is egy lelket dédelgető "alkotás" volt, az s az is lesz. Legyen szó zongora számtól kezdve jpop-ig. Szinte elmerülök az olyan számokba, amik megfognak. Az énekestől kezdve az eszközök hangjáig mindent hallgatok olykor egyre fokuszálva.
S igen rengetegen nincsenek tisztába azzal mi munka s idő van mindezekbe az eredménytől függetlenül. Azt se felejtsük el: Minden ember más "szépérzékkel" rendelkezik, szóval megfelelni soha sem lehet mindenkinek. Legyen szó zenétől a párválasztásig.
Egy alkotónak (ha művészet, ha új termék stb) olyat kell alkotni, amire vevők az emberek. (ami persze nem egyszerű, főleg hogy elbutulnak...)
Nem zenélek, csak régen furulyáztam, kicsit zongoráztam, amíg volt ingyen lehetőségem, de már az is önmagában csodás felszabadító érzés volt, főleg a zongora szép tiszta hangja.
Viszont rengeteg mindenhez értek alkotás terén: Ruhatervezőként tanultam, de mellette amikor végeztem az aznapi kiadott munkáimmal a gyakorlaton, tanárok megengedték, hogy átleshetek más szakokra. Szobrászat itt fogott meg, kicsit magam is meglepődtem, amikor egy baba fajta megtetszett s elkezdtem kifaragni.
Bútor s egyéb tárgyak megtervezése s kivitelezése is megy.
Csak egy baj van:
>A kreativítás határtalan, az életünk viszont rövid.<
Néha alvás közepedte is felkelek csak azért, mert valami eszembe jut és ceruzát ragadva felvázolom. Meg a fürdőzés alatt is. XD
Hála égnek rájöttem nem vagyok ezzel egyedül. :)
Az iskolázottságról pedig annyit:
Lehet bárkinek bármilyen papírja, ha a való élethez nincs józan paraszti esze. Sajna nem egy ilyen embert ismerek környezetembe, hogy papír az van, de a bemagolt dolgokon kívül semmi.
S a papír nem egyenlő a jó szakmai emberrel, aki érti a dolgát s van is adottsága ahhoz amivel foglalkozik.
Pl van "A" ismerősöm, aki kapott papírt, de nagyon nem ért a szakmájához s aránytalanul rajzol mai napig. De a "B" ismerős hatalmas tehetség fotó szerű festményeivel a portrétól kezdve a csendéletig gyönyörű precíz munkákat ad ki a keze alol (már ha van megrendelés) és a szomorú az, hogy a kocsmába hever, mert belefáradt. (egy idős emberről van szó). Neten javasoltam pár dolgot neki, mert magyarban főleg mifelénk csóró a nép, nincs erre keret vagy érdeklődő.
Az idősebbek net ellenesek, ahogy mamám is. Csak annyit mondok neki: A net lehet jó vagy rossz, de az attól függ ki mire használja. Pl szerintem elmerülne a receptekben, mert tipikus sütögetős-főzős mama.
Van egy kedvelt koreai énekesem, aki színész is s nagy hírnévvel áldott a hazájában. Egyszer egy dalt keresve, aminek egy idézete a gerincemen koreaiul fel van tetoválva azt kerestem, de megtaláltam a kis élettörténetét.
Fura volt olvasni, hogy kiskorába sokat csúfolták, tizenéves korába is megkapta, de ő csak gyakorolt s gyakorolt, keményen dolgozott és nem potyára. Visszanyalt a fagyi a gunyolódók felé az biztos. S árva volt szegény, ami gondolom megnyomta a kis lelkét s szerintem a zene valahol lelki vígasz is lehetett számára (gondolom én).
De szerintem csodálatos honnan hova jutott s mit alkot/nak (mert persze a zene nem csak énekesből áll).
Emelem kalapom s remélem fiatal pályakezdőként az alkotásaimat megkedveltetem azokkal, akiket érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!