Mi a jó ebben a modern művészetben?

Mi a jó abban a régi művészetben?

Egyszer, régen, tényleg szép volt és óriási, tiszteletre méltó teljesítmény, de ma már csak egy őskövület, egy lelet, amit sznobizmusból az emberek agyonmisztifikálnak.

Esztétikailag sokkal nagyobb értékű egy google keresés első találata is a 3d szóra:

[link]

Ne keverjük össze a művészetet és a szépséget a sznobizmussal.

nem tudtam megnyitni az elsö linkedet, de nem gondolod hogy a müvész éppen azért festette hogy benned szánalmat keltsen és felháborodást?

egyszer elvittek minket a sulival egy modern festészeti kiállításra. és tökre fikáztuk a képeket, teljesen kivoltunk kellve magunkbol hogy ennyi szar. másnap megkérdzte a müvtöri tanárunk hogy mit gondolunk mi teli szájjal elmondtuk, és erre megkérdezte hogy ezek szerint nem unatkoztatok, végig néztétek. és megmozgatta az agyatokat a fantáziátokat. ez így volt abszolút hatása alatt voltunk, pl lehet ha nem modern hanem valami más képeket kellett volna végig nézni akkor már ott elaludtunk volna a tárlaton, de így rendesen járt az agyunk meg a szánk.

az emberek 90%a még nem nőtt fel a modern ill. posztmodern művészethez. nem bántásból mondom, ez tény. az iskolákban, ha esetleg van is oktatás, sosem jutnak el a gyerekek-tanulók addig a tananyagban, míg ez következne (mivel elég hátul van a könyvben:)) nem kapnak elég vizuális ingert ilyen téren, a szemük a régi művészetekhez, az akadémizmushoz van szokva. hogy hűdepontos, meg hűdenagyonszép... igaz, de ez egy nagyon lejárt dolog már, elcsépelt, banális. a művészet történetet, vagy a történelmet ezek az emberek mennyire ismerik...? az első belinkelt képed alkotója lehet nem tudott úgy rajzolni mint leonardo, de hidd el átlagon felüli volt, és tudott valami olyat mutatni, amit addig még senki sem, és itt volt a lényeg, a koncepció. a 20.század kreált valami olyat, amit eddig még sosem. keress pár modern vagy kortárs művészt, és keress rá tanulmányrajzaikra. az első képben lemerném fogadni az tetszik, hogy ránézel, és olyan mint egy fotó, nem kell rajta gondolkodni, alig van mögöttes tartalma (a sztorit ismered és ennyi) a másodikat nem érted, ezért nem tetszik, nem tudod a hátteret, hogy miért készült, szinte semmit nem tudsz róla, csak simán ráböktél egy olyan képre, amit "te is meg tudnál csinálni". amúgy meg hidd el nehezebb eljutni olyan szinte, ahonnan bármint megtehetsz, és te mégis visszafejlődést választod. az a baj, hogy az emberek néznek, de nem látnak. amúgy napjainkban, ha valaki ilyen képet fest, nem számít döbbenetesnek, ez a maga korában ütött nagyot. ha akarsz látni pár kortárs alkotást, menj el a műcsarnokba, vagy keress meg galériákat, hidd el meg fogsz lepődni. amúgy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

bocs ha leugatásnak véled a dolgot, csak szinte nap mint nap találkozok ezzel a kérdéssel. amúgy ajánlok neked egy képet, gondolkozz el rajta, ez a címe:

Beuys - Hogyan magyarázzuk a képeket egy döglött nyúlnak?

látod, kb ez a helyzet az emberekkel is :P:)

mint gyakorló rajz tanár megpróbálok röviden válaszolni:

az általad belinkelt kép (vagyis a naturalista, valósághű ábrázolás) idején a valóság minél pontosabb leképzése volt a cél. egy esemény, egy történet, vagy akár egy táj pontos ábrázolása, illusztrálása.

ez a fajta művészet a képzelőerőnek nem sok teret hagyott, az alkotó a befogadónak (néző), mintegy a "szájába rágta", hogy mit is akar elmondani.

ez a fajta ábrázolásmód a fényképezés megjelenésével mindinkább teret vesztett, hiszen a valóság ábrázolása immár mindenki számára elérhetővé vált, ekkor a művészek már nem elégedtek meg a pontos, valósághű ábrázolással, hanem megpróbáltak olyan képeket készíteni, amelyek a befogadó részéről is megkövetelték, hogy gondolkodjanak, megpróbáltak a valóságtól elvonatkoztatni, ill. a valóságból kiindulva érzéseket, benyomásokat (impressziókat) közölni.

minél inkább elvonatkoztatunk a valóságtól, minél inkább "zanzásítjuk" a kiinduló vizuális élményt, annál inkább eltűnnek a konkrét formák és egyre nagyobb szerepet kapnak a színek, azok egymáshoz viszonyított helyzete, viszonya.

a tanítványaim is, amikor először találkoznak a "modern", nonfiguratív képekkel, hasonlóan reagálnak, mint te, ilyenkor, miután bemutatok nekik néhány ilyen modern képet (kassák, moholy, vasarely, kandinsky, stb.), felszólítom őket, hogy ha ilyen egyszerűnek, primitívnek látják a képeket, akkor tessék, elő a rajzlapo és alkossanak ők is hasonló képeket.

ekkor kezdődik a kinlódás és hamarosan rájönnek, hogy biz' nem is olyan egyszerű néhány színes foltot, egyenes, vagy görbe vonalat úgy összehozni, hogy abból színben, formában harmonizáló, egységes szerkezetű alkotás jöjjön létre.

ezután bemutatok nekik az említett művészektől néhány olyan alkotást, amelyen szinte fényképszerű pontossággal ábrázolna valamit - bizonyítandó, hogy bizony igenis nagyon komoly rajztudás kell ahhoz, hogy képesek legyenek olyan nonfiguratív képeket készíteni,amelyek minden ábrázolásnélküliségük ellenére is teljes értékűek legyenek.

na, nem voltam nagyon rövid, de talán sikerül kissé eloszlatnom azt a tévképzetet, hogy azok ott "csak pacák és foltok", minden értelem nélkül.

A modern művészetnek is több fajtája van. Egy művészeti ágnál nem csak magát a stílust kell figyelni, hanem azt, hogy minek a hatására jött létre. Itt van pl. a dadaizmus, ami a maga korában nagy botrányt keltett, mert mindenféle értelem nélküli "alkotásokat" állítottak ki, mont pl: [link]

Meg írtak ún. kalapverseket, úgy, hogy egy tetszőleges újságcikket szavanként szétvágtak, majd egyesével kihúták egy kalapból a szavakat, és a kihúzás sorrendjében leírták. Lehet mondani, hogy ez nem művészet, de igen is az, a maga korában meg volt az alapja, miért jött létre. Az első világháború idején, amikor az emberek nem láttak mást, mint a pusztítást, szenvedést. A zürichi emigrációban élő művészek úgy látták, a társadalom kifordult önmagából, a rendet többé nem lehet helyreállítani. Erre válaszul, mintegy tükröt tartva a kor elé jöttek létre az első dadaista csoportok, melyeknek legfőbb célja a botránykeltés volt, minden értelem és szabály tagadása, az akkori megbolondult világban. Tehát bár a műveknek önmagukban nem volt értelmük, de összességében csúfot űztek az akkori korból.

Tehát mielőtt egy modern művészt kritizálsz, nézz utána, minek hatására készítette a művét ő maga, vagy minek hatására jött létre az a bizonyos modern művészet.

Én pedig, mint festőművész írom, hogy egyáltalán nem baj, ha valaki nem érzi magához közel az absztraktot-nonfigurálist, és az sem , ha a látványelvű festészetet szereti inkább.

Sőt, maga a festőtársadalom is megosztott ebben, hát akkor a közönsgnek, nézőnek is csak van joga szeretni, vagy elutasítani bármit.Egyébként sem von le semmit a létrejött szellemi teljesítmény, alkotás értékéből, ha 100 emberből adott időszakban csak egyet érint meg igazán. (lásd a meg nem értett festőzseniket(Csontváry, Van Gogh..)