Mi a jó a modern művészetben?

A realizmusra bárki képes.A tanárom szó szerint azt mondta, hogy egy majmot is meg lehet tanítani rajzolni.

A realizmusban nincs gondolatiság, arra egy fényképezőgép is képes.A modern művészet lényege, hogy nem csak a látott valóságot ábrázolja.

De ez ennél sokkal bonyolultabb.

Nézz utána, hogy a gyerek Picasso hogyan jutott el a realista zsánerképtől( már kiskorában tökéletes volt a rajztudása) a kubizmusig.

Mivel divatos,a magát műveltnek tartó ember kötelességének érzi,hogy jónak és szépnek találja a legpocsékabb modern művet is.Az alkotó megvalósítja önmagát,ehhez sem rajztudás,sem anatómiai vagy egyéb tárgyi tudás nem kell,elég a legvadabb fantázia.A többit a néző képzeletére bízza.

Olyan ez mint a Király új ruhája.c mese.Mindenki elragadtatva csodálja,amíg egy kisgyerek fel nem kiált:hogy a király meztelen.

Több "szakmabeli" emberrel is beszéltem már erről, mert engem is régóta foglalkoztatott ez a kérdés, és végül a lényegében a következő válasz állt össze az általuk elmondottakból:

A modern művészetet nem úgy kell felfogni, mint ahogy egy régi festményt, szobrot, vagy fényképet - vagyis hogy ránézel és ott van minden, tehát gyakorlatilag a "szádba van rágva az egész". Ehelyett a modern művészet sokkal inkább értelmezhető úgy, mint egy keresztrejtvény, sudoku, vagy más hasonló feladvány, aminek ráadásul számtalan értelmezése lehet, mert mindenki mást láthat bele, másként értelmezheti. A modern művészet lényege éppen az, hogy elgondolkodtasson; ha egy hagyományos képet látsz, azt csodálod, mert szép, és ha a témája érdekel, akkor esetleg kicsit elmerengsz rajta, de alapvetően nem forgatja meg a fogaskerekeidet. Ellenben egy modern műalkotás értelmezése tényleg kemény agymunkát igényelhet - és az eredmény, amit végül kapsz, a te sajád eredményed: neked ezt a jelentést adta, de ha valaki más néz rá és gondolkodik el rajta, annak akár egészen mást is adhat.

Szobrok és más térbeli alkotások esetében mindehhez hozzájön még egy extra dimenzió is: a különböző látószögek (bebújhatsz alá, közé, fölé- vagy melléhajolhatsz, forgathatod erre-arra, nézheted innen-onnan, ilyen fényben, olyan fényben), ami még újabb, extrább át- és beleélési lehetőségeket biztosít - vagyis még újabb táptalajt az újabb értelmezésekhez.

Összefoglalva: a modern művészet TÉNYLEG NEM ARRÓL SZÓL, HOGY GYÖNYÖRKÖDTESSEN. Ezt alapvető fontosságú megérteni hozzá. Gyönyörködtetésre tényleg ott vannak a régi meg a hagyományos stílusú újabb alkotások, fényképek, esetleg számítógépes grafikák. Viszont a modern művészetnek nem az a célja, hogy olyat alkosson, aminek csodálhatod a szépségét, hanem az, hogy olyat, ami gondolkodóba ejt, és amiből kihámozhatsz magadnak valamit... szóval ami megmozgatja a szürkeállományodat.

A művészet egy csodás dolog,és aki ezt pocsmóndiázza az csak irigykedik hogy ő még egy madarat sem képes festeni!

szánalmas az ilyen ember.!

Régen a festészettel és a szobrászattal meg akartak örökíteni valamit. Most már egyáltalán nincs erre szükség, ott a fényképezőgép, a kamera, ha valamit rögzíteni akarsz, a művészet emiatt eltolódott a fantázia világába.

Én jobban kedvelem a modernebb művészetet, például egy Dalí-kép sokkal jobban elkápráztat, mint egy Rembrandt alkotás:D

Én csak nevetni tudok a modern művészeti alkotások többségén, főleg a panelépületek között elhelyezett modernista szobrokon. Általában semmit nem ábrázolnak, ormótlan nagyok, feketék vagy fehérek, piszkosak... A gyerekek legalább tudnak rajtuk-alattuk játszani. :)

A festmények? Az összes primitív mázolmány, de vannak olyanok, amiknek legalább a színei tetzenek. A divatos ömlengést gyűlölöm, mintha manapság csak akkor lehetnél okos és értelmes ember, ha órákon át tudod ecsetelni az egy-egy kép által benned létrejött impressziókat... A magam részéről a klasszikus művészet híve vagyok: ha valaki butának tart amiatt, hogy egy tintapacát nem látok másnak, mint egy tintapacának, akkor tartson csak butának. Posztmodern képeket én is tudnék festeni... Ha egyszer kitalálom, hogy én márpedig moredn festő leszek, meg is csinálom talán... Színes pacákat fogok mázolni a vászonra, és a képet elnevezem "A Boldogság kék madarának". Kéket ugyan nem fogok festeni, de legalább lesz min gondolkodniuk a szétszívott agyú modernistáknak... Levonhatnak majd belőle különféle tanulságokat, mégpedig hogy "a festő a boldogság eszményét egy, a befogadó által elérhetetlen univerzumba helyezi át, és ezzel kifejezi, hogy a boldogság, mint olyan, megfoghatatlan dolog... blablabla".

Berakhatnak expresszionistának, impresszionistának, kubistának (tényleg egyszer festek majd egy képet, amin pálcikaemberkék lesznek kockafejjel, és elnevezem majd "Valóság"-nak.), vagy aminek csak akarnak... A lényeg, hogy a színek szépen ragyogjanak, mivel egynegyed Magic Mushroom elfogyasztása után állítólag a színek sosem látott módon kezdenek vibrálni. Így még könnyebb dolga lesz a sznobkodó és magát művésznek gondoló nép dolga. :P

Szóval akinek tetszik a modern művészet, az nézze, de ne nevezzen már hülyének engem, ha nem rajongok az óvodás gyermekrajz-pályázat győzteséhez hasonló művészi értéket képviselő művekért. :P