Mi értelme van a kortárs, absztrakt festészetnek?

Kedves Kérdező!

"Szvsz ezeknek az információtartalma közelít a nullához, azaz mondanivaló és esztétika sincs benne, de még csak nem is túl érdekesek az átlaguser számára."

Elképzelhetetlennek tartod, h e kép alkotója más esztétikai kategóriákban gondolkodik, mint Te?

Elképzelhetetlennek tartod, h nem "információt közvetíteni" akar a festő a műveivel? V h ezt nem az általad érthető formában teszi? Miért kellene egy képnek adatokat tartalmaznia?

Elképzelhetőnek tartod, h nem az átlagusernek fest a festő? Sőt, esze ágában nincs bárki véleményének és/vagy elvárásainak megfelelni?

Elképzelhetetlennek tartod, h a véleményed semmit le nem von az két kép értékéből?

Konkrétan ha a kettes és a négyes képet én festettem volna, nem állítanám ki azokat. A cikkből kiderül, h főleg amatőrök és műkedvelők állítottak ki, elfogadom, h nekik más a mércéjük. Az absztrakt művészet többet Jelent. Lehet, e két kép festője 2-3-5 év múlva sokkal jobb képeket produkál majd. Először meg kell festeni 100 vacakot, h egy kép jól sikerüljön.

Örülök, h van véleményed, de kinyilvánításakor tedd hozzá bátran, h ez a Te véleményed. Ne próbáld úgy eladni/tálalni, h a Te mércéd objektív. Nem fognak komolyan venni. Lehet, h azért nem érted egy kép mondanivalóját, mert csak suttog? Közel kell menni hozzá, és nagyon figyelni...

Kíváncsi vagyok az általad festett figuratív és nonfiguratív képekre, kedves Nás Páng. Megadhatom az email címem? Küldesz néhányat?

Üdv Ʀ

Kedves Kérdező!

Azt írod legutóbb, h "szerinted minden, ami a művészetben értékelhető, az az információ" Ezt játsszuk le! Leírok Neked szavakkal egy festményt, és meglátjuk, a szöveg hosszától és minőségétől függetlenül a festményről szóló szöveg, v maga a kép lesz Rád nagyobb hatással? Minden információt -Te szereted/értékeled az információt, ha jól értettem- megadok róla. Mindent! Belemész ebbe a próbába, v elgondolkodsz a véleményeden? Könnyítésképp megírom azt is, h a kép mit közöl, oké? Megírom, mire lehet/szoktak asszociáciálni a képről, milyen a hangulata, a művtört-i jelentőségét, meg mindent, amit Te értékelsz egy képen. Nos?

Látom, Te egy intelligens ember vagy, kitaláltam Neked egy egyszerű gyakorlatot arra, h mélyebben érts egy képet. Megértsd, h miért szerethető. Megérted, mit él át a festője. Kb. egy hét alatt túl lehetsz rajta, napi egy-egy óra szabadidőd feláldozásával. Ha érdekel ez az intellektuális kaland, írj privátot.

Ami konkrétan válasz:

-Miért vált ez a durva absztrakció meghatározó iránnyá a 20-21. században? Több elmélet van erre, legvalószínűbb, h a fényképezőgép megjelenése miatt a valósághű ábrázolásra törekvés okafogyottá vált.

-Akár konkrét képes példákkal néhány kiemelkedő mű (nem feltétlen non-figuratív), és hogy szerinted miért jó alkotás. Korbely István bármely pipacsos képe. Konkrétan ezek a képek -véleményem szerint- a nonfiguratív és a figuratív kifejezési mód között állnak. Élőben volt szerencsém látni néhányat közülük, és tipikusan azok a képek, amik reprodukcióban sem és szavakban se leírhatóak. Először egy 1,5x1m-es képet láttam Korbelytől, eszméletlenül tölti pozitivitással a teret! Melegít, táplál és meggyógyít. Nem tudom leírni jobban. Ország Lili: Labirintus. Ikarosz. A festő halála előtt 3 évvel készítette azt a "mandalát", egyfajta átjáró a szemlélő és festő múltjának, fájdalmainak rétegei között. A festő fájdalmainak elviselhetőségén sokat könnyít ez a se nemmeleg, se nem hideg kék, ha O. L. által átélt életdrámát teljes mélységében és intenzitással kellene átélnie a nézőnek, szóval ha nem oldaná a művész ebben a kékben az élete sztoriját, a néző besz@rna és bőgne a fájdalomtól. A kép egyik értékét számomra az adja, h Ország Lili a fájdalom közvetlen továbbadásával gyakorlatilag megölhetne engem -a győri kiállítás közben többször le kellett ülnöm, és meg-megszakítanom a kiállítás megtekintését, mert annyira intenzív volt a képek átélése- de evvel a kékkel megbocsát kínzóinak, csak jelez, tekintettel van ránk. William Turner: Gőzhajó hóviharban. Na, a képen se hajó, se hóvihar, viszont egy pillantás alatt felismerhető, h az emberi teremtmény hogyan birkózik az isteni elemekkel, a mesterséges hogyan próbál fennmaradni a nálánál milliószor erősebb természetes körülmények között.

-Miért ennyire nehezen befogadható a kortárs festészet ezen része az átlagember számára? Hát, ennek sok oka lehet, engem igazából hidegen hagy. Egy bizonyos mennyiségű odafigyelést hajlandó vagyok áldozni egy képre, ha azalatt az idő alatt nem nyílik meg számomra, akkor iksz idő múlva visszatérek hozzá. Hagyom, h hasson rám a kép. Ja, és sose foglalkozok avval, h értem-e a képet, h ugyanazt értem-e rajta, mint a festő, v mint a többi néző. Ha az átlagembert érdekli a kortárs/modern képzőműv, szemlélődhet ő is. Szeretni én sem mindent szeretek, de nem általánosítok csak azért, mert vmi nem olyan könnyen adja a megfejtést, mint a klasszikus művek (nem mint ha azok szimplák lennének).

Üdv R

Írj privátot bátran!

Nekem éppen két gondolattal érvelt egy nonfiguratív festményeket festő alkotó a közelmúltban.:

1. Ezeknél az alkotásoknál kérdéseket kell feltenni magunkban a mű felé és magunkban választ adni rájuk. Azaz ezek szerint azt akarja az alkotó, hogy magunk "tegyük hozzá" magunkban szemlélőként azt, ami a megszokott alkotásokhoz képest kimaradt.

2. Az alkotó érzéseket akart kiváltani a szemlélőben, amennyiben ez a viszolygás, vagy undorodás, meghökkenés, vagy közöny, úgy gondolja, már elérte a célját és elégedett.

ui.: Aki magyarázta nekem, szimpatikus volt, de bevallom engem nem tudott meggyőzni, hogy adjak pénzt a szomszédos galéria meglátogatásáért, ahol éppen nyári tárlat van hasonló alkotásokból.

A másik, amikor megkérdeztem az alkotás folyamatáról, számomra túlzottan előre determináltnak mutatta azt be.

Azaz túl sok előzetes ötletről, tervezésről beszélt és nem arról, amikor "kiszakad" egy ihletett művészből, szinte pillanatok alatt egy zseniális alkotás (vagy annak legalább skiccelt vázlata).

Azt adta át, hogy az alkotót alkotás közben az előzetes terv, ötlet után az anyag, a formák, a színek és az anyag viselkedése inspirálják főleg.

Az a művészet, amit én szeretek az emberi lélek és elme által inspirált és nem az anyag viselkedése által, az utóbbi számomra kissé materiális világnézetet tükröz.

Nézd, az absztraktot úgy általában érted, csak a kortárs absztrakttal vagy lemaradva?

Én már Picassonál lemaradtam :-)

9.: Nekem sem kedvencem Picasso, a legutóbbi Budavári kiállítást sem néztem meg, valahogy nem jön be. A tébolyult 20. századot látom a műveiben. Ugyanakkor itt a 21. században elegendően nagy a téboly ahhoz, hogy még a művészet terén is azt keresse az ember. Fárasztó.

Azt látom, hogy a fizikailag megvalósult téboly a szellemi-alkotói tébolyból fejlődik ki, így jutott oda ez előző század, ahova. Lásd a festészet az 1900-as évek elején milyen irányokat vett...

A szépből, reálisból, pedig a szép és reális világ következik. Miért nem ezt keressük? Megint még nagyobb borzalmakat akarunk átélni? Erre készülünk, vagy a szép életre?

Lehet választani.