Kezdő versíró vagyok, mit gondoltok érdemes folytatnom? Elolvasnátok egy nagyon amatőr versem?

Fél éve próbálkozgatok valami jelentőset alkotni. Eddig három verset fejeztem be, és szeretném csatolni az egyiket. Eddig még csak gyenge munkák kerülnek ki a kezem alól, a helyesírásomon is csiszolni kell, ezzel tisztában vagyok. Csak annyit szeretnék tudni, hogy reménytelen eset vagyok-e az alábbi alkotásom alapján, vagy van esélyem, ha fejlődök még.

ELLENTMONDÁSOK

keserű a kávé, édes a narancs;

harmatos az ablak, meleg a takaró;

borongós a reggel, a cigi vicces;

hajnalt mutat az óra, a testem éber;

kint nulla fok van, bent verejtékezem;

hosszú volt az éjszaka, keveset aludtam;

a ház csendes, a szobám a zeng;

a dalok gyorsak, lassan váltogatom őket;

egyedül vagyok, nem magányos;

a poi ível, a kép a falon mereven áll;

háttérzajként beteszek egy filmet, lehúzom a hangot;

azt mondták vígjáték, sírnom kell a rossz poénokon;

a jelenetben szeretkeznek, a libidóm csökken;

visszasírom a múltat, egy jobb jövőben reménykedem;

fáj visszaemlékezni, minden pillanat milyen csodálatos volt;

angyali mosoly, mely folyton a bűnbeesés gyönyöreit regélte;

sötét, barna iriszek, melyek fényt csalógattak a mindennapokba;

erős extraverzió a szoba sarkában egy könyv mögé bújva;

földhözragadtság a semmiben lebegő hamacban fekve;

székely temperamentum lágy személyiségbe csomagolva;

mély hang, csilingelő nevetés;

fogszabályzó, hibátlan vigyor;

botlábúság, áttáncolt éjszakák;

törékenység, erős pofon;

alacsony termet, magas intelligencia;

karcsúság, rengeteg csokoládé;

természetes szépség, vörös rúzs és kihúzott szemek;

komolyság és sok egészséges kacaj minden rossz viccem után;

semmi romantika, Rómeó és Júlia kötet a táska mélyén;

kémia országos, szenvedély az abszurd művészetek iránt;

sajt minden étkezésnél, de semmi hús;

szemérmesség szenvedélyes csókokba rejtve;

hangtalan beszélgetések;

kimondatlan üzenetek elregélt történetekbe burkolva;

két külön test egy emberként gondolkova;

differens úti célok megközelítése ugyanabban az autóban ülve;

hasonlóak voltunk mégis mások;

kellett a tér, hogy megerősödjünk, de a távolság végül elválasztott;

sok idő telt el, pedig mintha tegnap találkoztunk volna legutóbb;

semmit sem változott, de nem ugyanaz már;

pontosan úgy viselkedik mint régen, cselekedetei mégis új értelemmel bírnak;

elpírul és zavarban van tőlem amellett, hogy kapcsolatban van;

azt mondja, hiányzom, én már alig gondolok rá;

őszinte szeretnék lenni, holott magamnak is hazudok;

nevét a Bibliából kapta, ugyanakkor ő maga a kísértés;

már nem hiszek neki, félek, mégis vakon követném;

elmondtuk egymásnak a legféltettebb titkainkat, ennek ellenére már fogalmam sincs, ki ő;

valótlanságokat állít, de ismerem a ferde szavak mögötti igazságot;

én vagyok a fiatalabb, ő viselkedik éretlenül;

nem akar panaszkodni, mégis a fejemhez vágja a következőket:

instabil voltam, pedig ő szenvedett erős hangulatingadozásoktól;

nem voltam elég józan hozzá, miközben ő folyton tépett;

sosem bízott bennem, holott nekem adta legféltettebb kincsét;

első voltam, de valószínűleg már nem az egyetlen;

én voltam az, aki nem akarta folytatni, pedig mindennek ő vetett véget;

kettőnk közül nekem sikerült továbblépni, mégis ő csókol minden nap valaki mást;

nem hagyom, hogy beférközzön a fejembe, miközben csak rá gondolok;

írok neki, pedig nem akarok többet beszélni vele;

tudom, hogy el kell engednem, de folyton folyvást az elmúltba kapaszkodom;

előttem a megoldás, én hátrálok;

új lehetőségek bukkanak fel, csakhogy én a régit akarom.