Miért nem szeretnek ma az emberek szomorúbb verseket, regényeket olvasni? A hiba a korban van?

Igazából igen. De nem a szomorú része miatt.

Felgyorsult a világ, ma már mincs ideje az embernek leülni és órákig olvasni. Míg egy film meg van 2 óra alatt és teljes élményt ad.

Az olvasás agymunka, ne keverjük a tv-zéssel.

A könyv lassú, lassan peregnek az események.

Én is csak ismeretterjesztő könyveket olvasok és azokat is villámolvasással.

Ha az ember a nap végén összeesve lehever a kanapéra, az olvasásnál pihentetőbb a tv vagy a netezgetés. Máskor meg nem igazán van rá idő.

Azért mert az embereknek van elég bajuk, nem akarják azzal magukat röstelni, hogy átéljenek illetve érezzenek például egy balladát.

Mindenkinek meg van a maga baja, kinek lenne kedve szomorú dolgokról olvasgatni.

Jó a felvetés, jók az előttem szólók kommentjei.

Én inkább fiziológiájában keresem a választ... a szervezetre sokkal jobb hatást gyakarol a nevetés, stresszoldó, talán még fájdalomcsillapító hatása is van.

Értem én, hogy most divat ez a mélabú fasság (egyik szemem sír, másik haj) (szeretek sírni, befordulni) és a többi... de igazából sokkal jobb egy kiadós nevetés, mint egy magadba zuhamás.

Én pl. nagyon jól szórakozom a Family Guyon, ettől függetlenül megnézek komoly, mélyenszántó gondolatokkal bíró filmeket is, pl. a Black mirror-t.

Elolvastam Ted Chiang Érkezés c. novelláját, ami inkább tudományos, mintsem fantasztikus... szeretek olvasni, de pl. semmi pénzért nem olvasnám el a Háború és békét v. a Nyomorultak-at. (filmben tökjó volt... Belmondo-val a főszerepben. :)

Versek.

Általában nem szeretek, nem szoktam verset olvasni - köszönhetően az iskolai elvárásoknak: egy senki vagy, ha nem tanulsz meg pár verset kívülről - de van jópár kedvenc, ha a hangulatom úgy hozza, el szoktam őket olvasni.

Pl: szeretem a Wales-i bárdokat, de Verlaine Érzelmes párbeszéde is odaver.