Miért nem tudok már rajzolni? Vagy mi a baj?

Szia!

Erről eszembe jutott az, ami megtörtént velem.

A válasz egyszerű: hiába érdeklődsz a művészetek iránt, nincs ihleted és türelmed jelenleg. Ahogy kérdeztem: "Talán, kicsit hagynom kellene...?" a válasz igen. Hidd el idővel visszatér a kedved ehhez is :)

Miért kéne, hogy minden rajzodat teljesen befejezed? Nem kell 10-15 órákat rajzolnod. Ha érzed még magadban azt, hogy van kedved hozzá, akkor én azt tudom javasolni, hogy skiccelj. Ha nem megy, mert csak azért is ki akarod dolgozni, vegyél például magadnak egy sketchbookot csak erre a célra. Lehetőleg egy kisebb alakút (mondjuk A5-öst), így nem tudsz nagy tereket kitöltő rajzokat készíteni. És amikor leülsz a sketchbookod elé, beállítasz magadnak egy időzítőt, hogy most például csak 30 percig fogsz rajzolni. És ha lejárt az időzítő, akkor kész, vége, abbahagyod a rajzolást. Nincs "csak még ezt az egy vonalat..." és társai.

Ha nincs ötleted, akkor csak rajzolj vonalakat, pontokat, négyzeteket. Nem kell, hogy mindig valami bonyolultat csinálj. Ha viszont már a rajzolást amblokk tehernek érzed, akkor tényleg jobb lenne szünetet tartani. Én ezek alapján azt érzem, hogy tényleg erőlteted a rajzolást, ahogy te is kérdezted. De ezért ajánlom ezt a könnyed skiccelgetést. Mindenféle erőltetettség nélkül. Gyorsan és lendületesen, nem részletezve.

Velem amúgy csak olyan volt, hogy egy időben nagyon ráálltam arra, hogy mindig kész rajzokat készítsek, és valahogy ezt érzem most nálad is. Aztán a kényszertől, hogy mindig "készet" csináljak elvesztettem a motivációmat, mert már nem élveztem, amit csinálok. Aztán az érettségi időszakban esélyem nem volt arra, hogy rajzoljak, és bár elvesztettem a motivációmat, a rajz nélküli időszakot kész szenvedésként éltem meg, és idő hiányában ráálltam arra, hogy sunyiban, az órákon vázlatokat csinálgattam a füzeteimbe. És ez egy olyan lendületet adott, amit már nagyon régóta nem éreztem. Az, hogy csak random kis firkákat csinálok, csak saját magamnak, amit senki nem lát, és teljesen mindegy, hogy a sietségben ronda lett vagy félkész (leginkább mert egy 45 perces óra töredéke állt rendelkezésemre, szóval nem tudtam készre megcsinálni), rádöbbentett arra, hogy a gyönyörűen kidolgozott rajzok jók, de az apró kis önszórakoztatásra készített vázlatok nélkül üres és sivár. Ráadásul rengeteg ötlet is származik ezekből, amiket később kidolgozva is meg lehet valósítani.

Szóval nekem ez a sketchbookos dolog vált be, bár az is igaz, hogy az én problémám nem éppen ugyanaz volt, mint a tiéd. És az is lehet, hogy rajtad ez nem segít. Vagy lehet, hogy már nincs meg benned az, hogy rajz nélkül üres az életed. Bár gyanítom, hogy ha így lenne, nem tetted volna fel a kérdést. Szóval nézz magadba, és gondolkozz el azon, hogy mit is szeretnél. Csak te tudhatod a kérdéseidre a választ.

Ha komolyan szeretnéd venni a rajzolást, javaslom, hogy menj el ex rajziskolába, elég borsos az ára, de megéri, sokat kihoznak az emberből, Ja, és őszinték, ami hidd el egyaltalan nem hátrány :) először is kockologiázni kell, hogy megértsd a tér bonyolult formáit és elhelyezkedését, arányokat, irányokat... Ha ez jol megy, ezután jon a csendélet, és ezután a modell után való rajz, hidd el a jo látásmódhoz elengedhetetlen a sok gyakorlás, teljesen máshogy fogsz nézni a mostani fénykép utáni rajzaidra! Eleinte en is azt hittem, hogy fejleszt,

De nagyon nem. Felejtsd el! Es a grafikon kívül próbáld ki a szenet is, es a különböző papírokat, pasztellt, stb. Remelem tudtam segíteni :)