Szerintetek jó azt tanácsolni valakinek, aki írni akar, hogy kezdjen novellákkal?
válasza:Pont azért jó tanács, amiért te ellenzed.
Mert megtanul röviden, sallangmentesen fogalmazni.
Egy regénynek sem tesz jót, ha 500 oldalon, modorosan, dagályosan meséli el azt, amit 200 oldalban is el lehetne mesélni.
Hasznos azért is, mert nem vonja el a figyelmet a történet összetettsége, a sok fő és mellékszál, hanem helyette tud a stílusra, a hibák kiküszöbölésére koncentrálni.
Előnye még az is, hogy egy rövidebb írást több embernek tud megmutatni, többen lesznek hajlandóak elolvasni, és esetleg rámutatni olyan hibákra, amiket egy külső szemlélő könnyebben észrevesz, mint maga a szerző.
Értem én a Te szempontodat is, de nekem ez olyan, mintha valaki úgy akarna maratont futni, hogy előtte nem edz rövidtávon.
válasza:Most az ide feltöltött művek méretétől elvonatkoztatva kérdezem.
Igazad van, belátom. De akkor is azt gondolom, hogy vannak jó regényírók a világon, akik novellában nem jeleskednek, és fordítva. Legalábbis azt feltételezem, hogy vannak. A maratoni futás példáját azért nem találom jónak, mert az szerintem azzal van párhuzamban, hogy valaki egyáltalán megtanult-e írni, tudja-e használni a tollat. Értem, mire akarsz kilyukadni egyébként.
válasza:"hogy vannak jó regényírók a világon, akik novellában nem jeleskednek, és fordítva." - Persze, vannak ilyenek. Minél rövidebb valaki életműve, annál nagyobb eséllyel található meg a művei között csak az egyik- vagy csak a másik műfaj.
Azért kellően gazdag életművel rendelkező írók rendszerint mindkét műfajban alkottak/ alkotnak értékest.
Csak így hirtelen, néhány kedvencemre gondolva: Vonnegut, Vian, Wodehouse, Lem, Asimov, Vámos, King...
Bár az is igaz, hogy mondjuk Merle, vagy Heller novellákat nem ismerek.
De én nem is azt írtam, hogy valaki ne csak regényeket írjon, ha az a műfaj fekszik neki, hanem csak azt, hogy gyakorlásnak, fejlődést elősegítő módszernek jó eszköz a novellaírás. Mert abban biztos vagyok, hogy akik csak regényeket publikáltak, azok is írtak előtte rövidebb írásokat.
A maratoni hasonlatommal kapcsolatos észrevételed szerintem téves, mert az írást a futáshoz hasonlítva, az írás, mint alapvető ismeret a járással állítható párhuzamba.
Járni minden egészséges ember tud, mint ahogy fizikai értelemben írni is, aki legalább pár osztályt elvégzett.
A hasonlatomban azonban a futást állítottam párhuzamba az irodalmi szövegek írásával - mindkettő egy alap képesség magasabb szintű "művelése".
Aki tud járni, még nem tudja lefutni a maratont, ha arra nem edz rövidebb távokkal - aki tud írni, még nem fog tudni regényt írni, ha előtte nem edz rövidebb szövegekkel. Aki letudja futni a maratont, annak a 12 perces Cooper teszt sem okozhat gondot - míg fordítva ez nem biztos hogy igaz.
De örülök, hogy ilyesmin polemizálunk, és nem egymást szidjuk az esetleges politikai eltérő véleményünk miatt!
:-)
Köszönöm a válaszod.
A példára gondoltam, hogy ezt fogod válaszolni, és valahol jogos is. Csak arra akartam kilyukadni, hogy az egy fizikai képesség, hogy valaki le tudja-e futni a maratont, ezért hasonlítottam az írás képességéhez. Jobban kellett volna hangsúlyoznom: a finommozgások elsajátítására gondoltam, de az még nem garantálja, hogy ismeri is a betűket az illető.
Mindegy, a példa végül is nem a leglényegesebb rész.
Abban igazad lehet, hogy a nem publikált művek közt lehetnek rövid írások, de magamból kiindulva azt mondanám, ezek inkább regénykezdemények, amikből végül nem lett semmi.
válasza:Értem az álláspontodat, és van is benne igazság, de csak akkor, ha a kifejezetten publikálásra szánt műre gondolunk.
Egy regény nyilván nagyobb teret ad a jellemfejlődés ábrázolására,mint egy novella, ebben nincs köztünk vita.
De gyakorlásra, a saját hang kialakítására/ megtalálására alkalmasabb a novella, mert megtanít "meghúzni" a szöveget, leszoktat a terjengős, burjánzó fogalmazásról, fejleszti a fogalmazási készséged. Pld. csökkenti a szóismétlésre való "hajlamot", mert egy 3000 karakteres szövegben sokkal feltűnőbb a szóismétlés, mint egy 300 000 karakteresben.
Abban is segít, hogy reálisan meg tudd ítélni, hogy a történet, amit meg akarsz írni, megér-e egy regénnyi terjedelmet, vagy csak egy elnyújtott "rétestészta-regény, amit sokkal rövidebben is el lehetett volna mesélni.
Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, fogd fel edzésként. Pld. vegyél egy alapszituációt - mondjuk egy állásinterjút! Határozd el, hogy a történet max. 6000 karakter lehet! Aztán próbáld meg több szempontból, több féle stílusban megírni. Írd meg a jelentkező, a HR-es, egy harmadik kívülálló ( mondjuk egy a HR-essel egy irodában dolgozó, de a felvételi eljárásban részt nem vevő munkatárs )szemszögéből vagy egy teljesen semleges narrátorként! Írd meg jelen időben, múlt időben, több, eltérő különböző személyes névmási formában ( Én, te, ö, mi...)!
Egy-egy ilyen "edzéstől" rengeteget fejlődhetsz!
És van még egy vitathatatlan előnye: ha írsz egy 400 oldalas regényt, senki sem lesz aki végigolvassa, ha az első pár oldal már tele vna olyan hibákkal, amiket Te észre sem veszel.
Viszont egy novellát sok ismerősnek megmutathatsz, akik elmondhatják miért tetszik vagy nem tetszik nekik. De még jobb, hogy nem egy olyan oldalra feltöltheted, ahol értő, alapos, részletes és főleg objektív(!) kritikát, hibalistát kapsz rá, amiből rengeteget tanulhatsz. ( Pld. karcolat.hu )
A világbajnok szertornász sem egyből a zsűri előtti 10 pontos gyakorlatával kezdi, hanem megtanul egy edzővel bukfencezni.
válasza:Szívesen!
Örülök, hogy ilyesmiről beszélgethettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!