Juhász Gyula versének valóban ez a címe?

Van neki egy Nietzsche című verse:

Juhász Gyula: Nietzsche

Magányos úton a magasba törve

Köszöntelek, termékeny álmodó.

Bohócsipkáját dobja rád a törpe

S vakon ugráljon az örök gödörbe:

Nekem Te vagy az utat mutató!

Komor eszméid alpesorma szédít,

De a magasból szebb ez a világ,

S ki töretlenül törtet fel az égig,

Felejti útja meddő meredékit,

Melyen véréből nyílhat csak virág!

Ó szép voltál völgy, te szelíd szerelmes,

Hová szívem még halkan visszavon,

De a magasság egyre kedvesebb lesz,

Oly jó közel a kéklő végtelenhez,

Nevetni a leküzdött tájakon.

S ha fölzokognak a letűnt szerelmek

S fölzokognak az elmúlt tavaszok:

Mint tört játékán elméláz a gyermek,

Felejtek balgán küzdést, győzedelmet,

Csak azt tudom, hogy egyedül vagyok!

Innen van:

[link]

És valóban van neki a tied is:

Nietzsche

Mindig magányosabb lett

És mindig vakmerőbb,

Míg végül sírva térdelt

A győztes sors előtt.

És hallgatott az éjben,

Mely körülvette őt,

Míg mosolyogva állt meg

Az elmúlás előtt.

Ez meg ebből:

[link]

Juhász Gyula a szív embere. Sok elveszett emberhez címzett verset. pl.: József Attilának.

Attilával az volt a gond, hogy gyülölte magát, ami természetes módon vezet idegbetegséghez, egyenes út a pszichiátriára majd a vonat elé.