Mi a véleményetek az új versemről?

Még mindig

Egyszer szerettem igazán,

Szép Tokaj őszi hajnalán,

És máig érzem minden nap,

Mi ott égetett hajdanán.

Találtam, mint törékeny kincset,

Száz meg száz szerető szívet,

De a láng mindannyiszor kihunyt,

Szép Tokajnak párja nincsen.

Akkor még gyermekek voltunk,

A fiatalság, mint koszorú

Megvédett, s engedett álmodni,

S az álom még nem volt szomorú.

Bár elengedtem az álmokat,

Mik gyermekként simogattak,

S a felnőttkor küszöbén állok,

Az idő mintha megállt volna.

Megtiltottam magamnak egyszer,

S utána még újra százegyszer,

Hogy rád gondoljak vágyakozva,

Míg te kezem rég elengedted.

Be tudtam csapni az eszemet,

De szívem feledni képtelen,

Mert bárkit csókoltam, s öleltem,

Téged szerettelek szüntelen.