Mit gondoltok a legújabb versemről?

Farkasok éneke

Farkasok dala zeng az éjben,

Megrémít e sötét szimfónia,

Feketévé vált az ég kékje,

Elborít a gyász, s melankólia.

A tücsök letette hegedűjét,

A pacsirta sem énekli dalát,

Kit úgy tiszteltem, mint Mozart művét,

Elvesztette bűbájos varázsát.

Sötét erdőben üldözött egy vad,

Szívemhez kaptam minden lépésnél,

Ám ő csak reszketett minduntalan,

Remegve könyörgött az életért.

Halott szívvel a harcot feladva

Mint egy újszülött, fáradtan, gyengén,

Mit sem tudva a földre zuhantam,

És akkor felkarolt a menedék.

Igaz voltál, vagy tünde-látomás,

Ki bátran elüldözve a vadat

Sebzett szívemre varázsport szórtál,

Majd csókot leheltél ajkaimra?

Egy percnyi nyár, majd élethossznyi tél,

Ez uralkodik életem felett,

És miképpen szétfoszlik a remény,

Pacsirta helyett farkas dala zeng.