Mi a véleményetek az új versemről?

A szívem otthona

Nem csábít az alföldi síkság,

Hol egykor bölcsőmet ringatták.

Testem jelen, de lelkem elszáll,

Messze Tokaj tárt karokkal vár.

Hívogat az ősz hűvös illata,

S a békés álom hazug nyugalma,

Mely elröpít a birodalomba,

Hol három éve szívem elloptad.

Tündérálom mesebeli szárnyán

Csodálom a hegyvidék pompáját,

S a Kopasz-hegynél merengve kábán

Felidézem a régmúlt varázsát.

A kicsiny utcákra leérve

Lelkem mély álmából felébred.

Ahogy az ismert útra lépek,

Elönt az érzés: hazaértem.

Csupán lágyan simogat már

Az októberi napsugár,

Szívem mégis csak most vidám,

Most képes élni igazán.

Elmúlt a nyár rekkenő hősége.

Közelít a tél hideg szépsége,

Miközben a sárguló levelek

Otthonomba szőnyegként vezetnek.

Utam célbaért lelkem templomába,

Újra itt vagyok a zsinagógában,

Ahol először láttalak homályban,

Szerelmemnek vak tudatlanságában.