Milyen ez a vers?

Esti induló

Madarakat simít el a felhő,

A nap átnéz a korhadó fenyőn,

Tompán árnyékot veret a falra,

Levelek fütyörésznek a tetőn.

Zörejként cserszeg a hangod mostan,

Apró verejték lebben az esőn,

Puhára vetkőzött karod lassan,

Szemem előtt elhullt minden redőny.

Kerekded kebled feslett ruháján

Kezem melleiden görnyed merőn,

Ártatlanságod így magadhoz húz,

Pillantok ajkad felé könnyezőn.

Megvan hát, mire mindketten vártunk!

Én figyellek, s te látod fejfedőm,

Mosolygósan sírunk egymás nyakán,

S tudom: megtaláltam a megmentőm.