Szerintetek igaza van a magyar tanáromnak?

Nincs igaza. Én személy szerint szeretem a lehangoló műveket., mert nagyon szeretek olvasni, viszont ha sok "happy storyt" olvasok, egy idő után már a falat kaparom.

A trágár beszédet meg már amúgy is természetesnek veszik (sajnos) a mai fiatalok, pár könyv már nem oszt nem szoroz

Szerintem eleve az a baj, hogy egyesek meg akarják szabni másoknak, hogy mit kell(lene) olvasniuk. Mindenki olvassa azt, ami tetszik neki, vagy hasznosnak tart.

Ha meg iskoláról van szó, azokat a műveket kell olvasni, melyek részei az általános műveltségnek, hogy egy kulturált beszélgetés során, ha valaki tesz egy utalást valamelyik alapműre, akkor értsük, hogy miért említi. Pl.: Kafkai az, ami manapság a hivatalokban zajlik. "Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg." Stb.

Harmadrészt az irodalom nagy gondolkodói nagyon sok gyakorlati, filozófiai és egyéb problémára keresték a választ a műveikben. Jobban megérthetnénk a világot, ha ismernénk ezeket a műveket és nem csak az aktuális sztárírókat olvasnánk. Azok a művek amelyek kiállták az idők próbáját és túléltek néhány társadalmi rendszert, talán mégiscsak több tartalmi mélységgel rendelkeznek, mint azok, amelyeket az aktuális politikai szelek kaptak fel.

Nem csak a tanárokra jellemző mostanában sajnos, hogy meg akarják kímélni a felnövekvő generációt a kellemetlen és szomorú valóságra való rádöbbenéstől, de ezzel csak korukhoz képest infantilis generációkat nevelnek. Nyilván nem való bármely mű bármely korosztálynak és az érzelmi és értelmi intelligenciától is függ, hogy ki mit képes felfogni. Sok mű valódi tartalmára és igazságot feltáró lényegére én is csak érettebben, jóval 20 éves korom után jöttem rá, ahhoz képest hogy tizennéhány évesként kellett tanulnom róla. De sajnos az aktuális tanárom sem volt eléggé érett ahhoz, hogy a nyers adatokon és megtanulandó kifejezéseken kívül a lényegét meg tudta volna értetni velem.

Az olvasással az a baj, hogy gondolkodni is kellene hozzá. Aki csak azért olvas, mert könnyű szórakozásra vágyik, nagyon hamar a szirupos romantika és/vagy a ponyvaregények világában találhatja magát. Azt kellene megtanulni, hogy gondolkodni szórakoztató és nem utolsó sorban hasznos, még ha időnként sok keserű rádöbbenéssel jár is.