Költők! Saját kedvenc verseteket (amit Ti írtatok) leírjátok ide?

Ez a kedvenc sajátom:

Ez vagyok én, egy kitárt szív,

Melyet mindenki kedvére rághat, téphet szét.

Nincs reményem a mában

S a holnap sem hoz már vigaszt.

Gyűlölöm e létet s e házat,

Mely börtönömmé lázadt,

Vasrácsok közé zárt az idő,

S nincs nap, mi boldog, ha eljő...

MI értelme így? Miért maradjak?

Bánatosan, kőszívvel lehet csak.

Pedig, ha nincs is semmim,

És már soha nem is lesz,

Ez az mi megmarad.

Egy kitárt szív, melybe kés szaladt.

Nekem ez, bár nem tudom mennyire vagyok költő:

Pára

Végtelen fokokban él a hála,

Mert veletek vert a sors halála

Drága, lebegő szerelmeim,

Gyönyörű, harmatos gyönyszemeim,

Foszlány képemben esdekelek,

Adjátok vissza amit elvettetek!

Kinek szavam, kinek eszem, kinek szívem,

S végképp nem látott senki engem...

Miért nem talál rám,

Szelíden egy vak leány?

Kí szemével látja sötétségem,

Tapogatja merengő közelségem

S fények alatt kandikál,

Tán elbújva is megtalál,

Két szóval szentesít engem,

Örökkön gyógyítja betegségem...

Ha tudnátok hogy vágyódom,

S miként hátamon az ólom,

Fészkemből magamat is élőveszem,

Elődbe teszem, s elfeledem...

Óh te szűzies vak leány,

Meztelen nőtt bennem a hiány!

Soha nem kértem sokat:

Szeressétek bennem önmagamat...